Budapest, 2009. (32. évfolyam)

2. szám február - Zappe László: KoMa fent és lent

A KoMa a kortárs magyar rövidítése. Mint a társukat honlapján olvashatjuk: „Legyen ez a színház a Kortárs Magyar drámáké, tágabban a kortárs magyar mûveké – vagyis KoMa. Tíz fiatal színész szövetkezik nyi­tott formában nemcsak egymással, hanem azokkal a mûvésztársakkal is, akik hason­lóan látják a világot, mint ôk, s akik meg­írják, megfestik, megzenésítik azt.” S hogy hogyan látják a világot? Erre a kérdésre a legplasztikusabban maguk válaszolnak Dzsing címû elôadásuk dal­szövegében: „nem beszélhetsz / Muto ­gathatsz, befelé nézhetsz / Kézzel lábbal te abnormális / Fogyatékos nonverbális”, illetve: „Nincsen történet, / Bármi történ­het / Amik most itt eldurrannak / Csak vak­töltények”, továbbá: „Kortárs szösszenet / Bármi jól jöhet / Az a fô hogy tudjál lenni / Debil kisgyerek”. A KoMát frissen végzett színészek hoz­ták létre úgy másfél éve, s elsô produkci­ójuk, Garaczi László Plazmájának díszle ­tek és jelmezek nélküli, mindig az adott térhez igazodó elôadása nemcsak eljutott az országos színházi találkozóra, Pécsre, de ott díjat is nyert. Állandó helyük ter­mészetesen nincsen, de munkáik bárhol játszhatók, talán csak a színházak kivéte­lével, bár ki tudja. Most januárban, szinte egyszerre, két új bemutatóval is jelentkeztek. Az egyik a magasban, egy bevásárlóközpont legfelsô emeletén, a másik a mélyben, egy Király utcai pincében esett meg. A Bécsi úti Euro Centerben (a Vörösvári út betorkollása kö­zelében) az elsô emeletrôl csigalépcsôn kö­zelíthetô meg az a konditerem, ahol a Féd­ra Fitness látható. Tasnádi István darabja nem egészen új. A Phaidra elsô változatát 2001-ben a Krétakör színház és a berlini Schaubühne közös workshopon dolgozta fel, melynek eredményét a berlini F.I.N.D. fesztiválon mutatták be Menopauza cí­men, majd 2005-ben a Salzburgi Ünnepi Játékokon volt az ôsbemutatója Schilling Árpád rendezésében, Udvaros Dorot y ­tya fôszereplésével. A magyar és német színészekkel játszott kétnyelvû elôadást Zürich, Wroclaw, Stuttgart és Berlin után Budapesten a Trafóban játszották. Ahhoz képest bizonyára sokat válto­zott, amíg Phaidrából, illetve Menopau­zából Fédra Fitness lett belôle, a lényeg azonban emlékezetem szerint nem sokat. A mitológiai-pszichológiai magasságból a mostohafiába beleszerelmesedô, majd a visszautasítást rágalommal megbosszuló asszony története most is leszáll a bioló­giai-fiziológiai szintre. Ez az edzôterem­ben nagyon is megtalálja a maga helyét, hiszen a visszafiatalodni vágyó asszony itt próbálja meg rugalmasságát visszasze­rezni. Amúgy túl erôs és fontos mondandó itt sem derül ki az átiratból, viszont sok ponton sokkal mulatságosabb ez az író maga rendezte elôadás a korábbinál. Eb­ben jelentôs szerepük van az egykori Kré­takörbôl érkezett póttagoknak, különösen a darab nagyobb részében kómában fek­vô Thészeusz ébredését játssza el pompás humorral Scherer Péter, Csákányi Eszter pedig nagy odaadással, szaktudással és életismerettel adja a címszerepet. jesítményeket elismerô díját. Ma már azt is értjük, hogy miért. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremnek hamar híre ment a világban, nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedô körülményeket teremt a ze­nei mûfajok számára. A Cow Parade árverés után már sokszor megfordultunk az épületben. Keith Jarrett , Snétberger Ferenc, a Buena Vista, Philipp Glass, Michael Nyman és Leonard Cohen csalt el a MüPába. És persze a körülmé­nyek, a koncertterem, ahol azt is hallani lehetett, ahogyan Snétberger ujjbegyeit végighúzza a gitárhúron, vagy ahol Jávori „Fegya” Ferenc klezmer muzsikája is úgy szólt, ahogy sehol máshol. A 25 méter magas, 25 méter széles, és 52 méter hosszú terem méreteiben olyan – ahogy azt egy szaklap megfogalmazta –, mint egy gótikus katedrális. Ide azon­ban minden pátosz nélkül léphetünk be. A környezet kellemes és a fiatal, fôleg egyete­misták közül toborzott hoszteszek mindig mosolygósak, udvariasak és segítôkészek. Legutóbb például Dés László és Beremé ­nyi Géza, Férfi és nô elôadásán, amikor a tériszonyosoknak ellenjavallott, mere­dek legfelsô szintre szólt a jegyünk: a fi­atalok azonnal megtalálták a módját, hol volna a hely, ahonnan zavartalanul lehet élvezni Udvaros, Básti, Kulka és Cserhal ­mi játékát. A vendégek – a koncert és múzeumlá­togatókon kívül az üzleti rendezvények résztvevôi és a házra kíváncsiak – szá­ma mára elérte a 2,4 milliót. A klasszikus és kortárs komolyzenétôl a jazzen, a vi­lágzenén, a könnyûzenén, az operán, a táncon át a képzômûvészetig valameny ­nyi mûvészeti ág jeles képviselôi bemu­tatkoztak az elmúlt négy évben. Nincse­nek a világnak olyan élvonalban jegyzett filharmonikusai és szimfonikusai, akik ne használták volna ki a páratlan akusz­tikát a közönség gyönyörûségére. Az ér­tékes zenei mûfajok szinte teljes palettá­ja színesítette a programot, és különösen népszerûek lettek a fiataloknak és gyere­keknek szóló elôadások. Birtokba vettük a MüPát. Mûködik a „kulturális nagyüzem”. És megtartotta emberi léptékét. Élvezzük, értékeljük és szeretjük. Palota! ● A képek forrása: MüPa. KoMa fent és lent Zappe László 26 BUDAPEST 2009 február fotó: Pólya Zoltán A Siegfried

Next

/
Oldalképek
Tartalom