Budapest, 2008. (31. évfolyam)
10. szám október - Prohászka László: Trónörökös a Városligetben
A trónörökös – a magyarokkal rokonszenvezô „királyfi” – halálának gyásza Bécsben volt a pompázatosabb, de Budapesten az ôszintébb. Rudolf halálhíre mély részvétet keltett Magyarországon, ahol a trónörökös rendkívül népszerû volt. A neves osztrák Habsburg-kutató, Bri gitte Hamann szerint I. Ferenc József ele inte határozottan elzárkózott bármiféle emlékmû-állítás gondolatától. Ez magyarázza, hogy csak tizennégy évvel a tragikus esemény után, 1903-ban vetette fel az Uránia Magyar Tudományos Egyesület egy Rudolfnak állítandó szobor gondolatát. Hamarosan megalakult a szoborbizottság, amely nélkül ekkoriban elképzelhetetlen volt komoly emlékmû készítése. Fontos fejlemény, hogy a tervhez sikerült megszerezni az uralkodó hozzájárulását. A megindított gyûjtés eredményeként 1903 október végére megvolt a szükséges pénzösszeg, amely teljes egészében közadakozásból készült. A márványtalapzat költségeit gróf Andrássy Sándor fizette. A bizottság határozott a tervezett helyszínrôl is. A szobrot a Városligetben, a Stefánia úton kívánták felállítani, közel ahhoz a helyhez, ahol az 1885. évi országos kiállítás megnyitásakor a trónörökös, mint fôvédnök üdvözölte az uralkodót. A Székesfôváros tanácsa támogatta az elképzelést, így a hatósági hozzájárulás is biztosított volt. A grémium Istók János t, Holló Barnabás t, Kallós Edét, Ligeti Miklós t és Telcs Edé t hív ta fel pályamû beadására, de a felkért öt mûvész közül csak Ligeti és Istók készített tervet. 1905 januárjában tekintették meg a pályamunkákat – és nem voltak elragadtatva tôlük. Istók tábornoki ruhában, bagoly és szfinx között ábrázolta volna Rudolfot. A bírálók ezt a változatot rögtön elvetették. Ligeti vadászruhában mintázta meg a trónörököst. Ez az elképzelés elfogadhatónak tûnt, viszont a talapzat megjelenése ez esetben sem tetszett a szakférfiaknak. Az alkotókat újabb pályázati mû készítésére szólították fel hát, de a két szobrász közölte: újabb pályázaton nem vesznek részt. Istók Jánost ráadásul annyira felbosszantották a kritikák, hogy bejelentette, egyáltalán nem érdekli a megbízás. A 19. század végén, a 20. század elején, Magyarországon szinte áradtak a megrendelések a vezetô hazai mûvészek felé, ráadásul a honoráriumokra sem lehetett panaszkodni. (Néhány évvel korábban Ligeti Miklós csupán az Anonymus szobráért kapott tiszteletdíjából mûterem-villát építtethetett magának az elegáns Stefánia úton.) Több elismert mûvész így nemegyszer önérzetesen ragaszkodhatott, és – mint a Rudolf-szobor esetében Ligeti – ragaszkodott is saját szakmai elképzeléseihez. Az érem másik oldalához tartozik, hogy több esetben a bírálóbizottságok ténylegesen megkeserítették az alkotók életét. Rudolf fôherceg tervezett emlékmûvénél a szoborbizottság hátrált meg. Nem írtak ki új pályázatot, hanem egyszerûen megbízták Trónörökös a Városligetben Száz éves a Rudolf-szobor Prohászka László 1889. január 30-án Mayerlingben lövések dördültek, amelyek kioltották az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse, Rudolf fôherceg és kedvese, báró Vetsera Mária életét. Bár a tragédia után több feltételezés is lábra kelt, a történettudomány mára megnyugtatónak mondható módon tisztázta, hogy Mayerlingben kettôs öngyilkosság történt. 10 BUDAPEST 2008 október I. Ferenc József az avatáson gratulál Ligeti Miklósnak
