Budapest, 2008. (31. évfolyam)
10. szám október - Prohászka László: Trónörökös a Városligetben
Ligetit a mû elkészítésével. Annyi kikötéssel, hogy a posztamensen ne legyen dombormû. Ez a feltétel aligha zavarta a mûvészt, hiszen több nagy történelmi emlékmûvénél (például a már említett Anonymus-szobor esetében) szintén reliefek nélkül tervezte a talapzatot. Ligeti üres glorifikálás helyett emberközeli képet kívánt alkotni a természettudományok iránt érdeklôdô Rudolfról. Sablonos, egyenruhás változat helyett egyszerû vadászruhában, fején tollas kalappal, nyakában távcsôvel, bal vállán puskával ábrázolta a trónörököst. A kész agyagmintát 1905 júliusában megtekintette az Országos Képzômûvészeti Tanács vezetôsége. A mûrôl lelkesedéssel nyilatkoztak, és azt kivitelezésre ajánlották. A bronzba öntött kismintát Ligeti a királynak is bemutathatta, aki elismerését fejezte ki a mûvésznek, és hozzájárult a kivitelezéshez és felállításhoz. A Rudolfemlékmû kismintája sikerrel szerepelt az 1906-os milánói Nemzetközi Iparmûvészeti Kiállítás magyar pavilonjában. Ezt követôen 1907 decemberében a Nemzeti Szalonban tartott tárlaton aratott elismerést a terv. Az elfogadott kisminta alapján hamarosan elkészült a nagyminta, amelyet Róna József ércöntödéjében öntöttek bronzba. A sziklaszerûen kifaragott, szabálytalan alakú hatalmas márvány talapzat fokozta a közvetlenség és az egyszerûség érzését. A posztamens esetében mellôzték a dagályos, magasztaló szöveget. Feliratként mindössze egy szó állt rajta: RUDOLF. A Városliget dús lombú fái pedig igazán méltó hátteret biztosítottak számára. Az avatásra eredetileg 1908 tavaszán került volna sor. A király azonban megbetegedett, ezért a ceremóniát el kellett halasztani. I. Ferenc József egyébként ritkán jelent meg ilyen eseményeken, ez esetben azonban maga ragaszkodott a személyes jelenléthez. Végül egy szép ôszi napon, 1908. október 12-én leplezte le az uralkodó az emlékmûvet, számos magas rangú elôkelôség részvételével. „Szívem mélyé bôl mondok köszönetet a nemzetnek azért a kegyeletért és szeretetért, amelyet e szobor létesítése által Istenben boldogult fiam iránt tanúsított, és amely által újabb jelét adta annak, hogy jó és a balsorsban velem együtt érez. Ama hô óhajtól áthatva, hogy ez az együttérzés a magyar szent korona viselôje és a nemzet közt, mint a múltban, úgy a jövôben is, Isten gazdag áldását hozza szeretett magyar királyságomra, megengedem, hogy a szoborról hulljon le a lepel” – hangzott a király magyar nyelven mondott beszéde. Budapest Székesfôváros nevében Bárczy István fôpolgármester ünnepélyesen átvette a mûvet. Egy korabeli fénykép megörökítette, amikor a ceremóniát követôen a magyar huszártábornoki egyenruhát viselô uralkodó személyesen gratulál Ligeti Miklósnak az alkotáshoz. Néhány nappal a szoboravatás után a király a Vaskorona Rendet adományozta a mûvésznek. Kitüntetést kaptak a szoborállítást kezdeményezô Uránia Magyar Tudományos Egyesület vezetôi is. Az emlékmû története – oly sok budapesti szoboréhoz hasonlóan – nem zárult le az avatással. A második világháború nem tett különösebb kárt az alkotásban, de politikai megfontolások miatt 1950-ben mégis le kellett bontani. Jóllehet a trónörökös nem vétett az ország ellen, sôt esetenként szinte tüntetô szimpátiát tanúsított a magyar nemzet iránt, szobrának nem volt helye az ötvenes évek Budapestjén. Szerencsére a bronzalakot nem törték össze, s nem is olvasztották be, raktárba került. Hosszú éveken át itt pihent, míg sorsában be nem következett a váratlan fordulat. A Somogy megyei Nagybereki Állami Gazdaság egy vadászatot szimbolizáló szobrot szeretett volna állítani Balatonfenyves közigazgatási területén álló székháza elé, ezért elkérték a mûvet. Így került 1980-ban új helyen, új funkcióba, A vadász címmel álcázva. Budapest XIV. kerület Zugló Önkormányzata 1992-ben hivatalos formában kezdeményezte Ligeti mûvének visszahozatalát eredeti helyére. Végül három év telt el, amíg 1995. december 14-én egy darus kocsi a sûrû hóesésben a helyére emelte Rudolf szobrát a Városligetben. Mivel a márványtalapzat már nem volt meg, új posztamenst kellett faragtatni. Ez utóbbi viszont már csak mészkôbôl készült. Formájában ez is rusztikus jellegû, és a felirat is csak a korábbi egyetlen szó: RUDOLF. A trónörökös bronzszobra tehát visz szatért a Városligetbe. A politika immár nem fenyegeti Ligeti Miklós éppen száz éve felavatott mûvét. Most már csak a pusztító vandálok kezét kellene lefogni, akik az alkotás újraállítása óta letörték a puskacsô végét, a szobrot és a talapzatát pedig több helyen összefirkálták. ● 11 BUDAPEST 2008 október A trónörökös ma – letört puskacsôvel fotó: Sebestyén László
