Budapest, 2008. (31. évfolyam)
3. szám március - Havas Zoltán: Római ültetőgödrök a Harsánylejtőn
Magát a római kultúrát a profán hétköznapoktól a vallási ünnepekig mélyen áthatották a borral, szôlôkultúrával kapcsolatos szokások, képzetek, ábrázolások. Egyrészt Róma ebben a tekintetben is magáévá tette és saját képére formálta a görög-hellenisztikus örökséget, másrészt társadalma eredendôen agrárnép volt, és a hagyományos itáliai mezôgazdaságnak mindig is fontos részét képezte a szôlômûvelés. A bor, jóllehet fogyasztási szokásai a maiaktól lényegesen eltértek, a mediterrán népek számára alapélelmiszernek számított az ókorban. Nem meglepô tehát, hogy ennek a civilizációnak a pannoniai, aquincumi emlékei is számos szôlôre, borra utaló ábrázolást ôriztek meg számunkra. Hogy mást ne említsünk, a kôfaragványok egyik legkedveltebb keretezô motívuma a szôlôinda. A mûvészeti alkotások és díszítôelemek esetében azonban sosem szabad elfelejteni, hogy ezek ekkortájt gyakrabban készültek mintakönyvek – idôben és térben távoli mûvészeti, ikonográfiai elôképek – alapján. A közvetlen megfigyeléseknek kisebb szerepe volt. Valamivel több helyi vonatkozást sejthetünk Silvanus isten gyakori ábrázolá sai mögött. Silvanus domesticus , azaz a „házi Silvanus” mint a birtok, kert, termés, jószág termékenységének szimbóluma különös népszerûségnek örvendett Pannoniában, fôként Pannonia 3. század eleji virágzása során. Ábrázolásain szokásosan jobb kezében ágvágó vagy szôlômetszô-késsel jelenik meg. A neki állított házi oltárok és reliefek sorát ismerjük Aquincumból és fôként a környezô egykori birtokok, villagazdaságok területérôl. Ugyancsak láthatunk összefüggést a borkultúra és Liber kultuszának gazdag emlékanyaga közt (oltárok, dombormûvek). 34 BUDAPEST 2008 március Római ültetôgödrök a Harsánylejtôn Havas Zoltán A kortárs írók szerint Pannonia nem tartozott a Római Birodalom borairól híres tartományai közé. Az itt készített mámorítóan fontos ital exportjáról sem maradtak ránk adatok, ahogy innen származó amforákat sem találtak a régészek. Tartalmilag ugyan nem cáfolja az eddigieket, mégis fontos fordulat e kultúra megítélése szempontjából az az ásatás – és eredménye –, amely a közelmúltban folyt az óbudai hegyek egyik déli ereszkedôjén, a Harsánylejtôn. A centurio házának falfestménye Aquincumból: szôlôfürtöket egyensúlyoz az ifjú a kosarakban
