Budapest, 2008. (31. évfolyam)
3. szám március - Kerényy Mária: A Jálics-ház a Király utcában
A boros Jálics, aki miatt messze idôkre szóló üzenetté vált a név, a tanulmányait Gyöngyösön, Bécsben, majd Triesztben folytatta, majd hazatérve 1822-ben folyamodott pesti polgárjogért, s ugyanekkor alapította meg fûszer- és gyarmatáru kiskereskedését. Miközben Budán megmaradtak a család nagy kiterjedésû szôlôi, azokhoz az 1830-as években Jálics pesti ültetvényeket vásárolt, s a legkorszerûbb módszerekkel mûvelte ôket. 1845-ben a Jelenkor beszámol arról, hogy ebbôl a területbôl Jálics a Kaszinó nagytermében felajánlott egy 800 négyszögöles táblát mintagazdaság céljára. Jálics András Ferenc 1828-ban szerzett nagykereskedôi jogot, amikor cége már fôleg borkereskedéssel foglalkozott. Felesége, Schopper Karolina a késôbb Tömöry re magyarosító vaskereskedô család sarja. A gazdag hozományt az üzletbe és ingatlanba fektették, 1833-ban az Üllôi úton vettek házat. Ezt cserélték aztán el 1840-ben a mai Király utca 26. helyén álló, akkor még kis épületre. Az 1838-as nagy pesti árvíz itt nagy pusztítást végzett. Csak az emeletes kôházak, paloták állták a sarat, a 18. század vége óta folyamatosan épülgetô, szárnyrólszárnyra toldozott kis épületek szinte mind összeomlottak, vagy legalábbis súlyosan megrongálódtak. Ez utóbbiak közül vásárolt meg egyet Jálics András Ferenc, hogy nagyszabású tervét megvalósíthassa. Hamarosan egyedi tranzitjogot eszközölt ki cége számára Pest város tanácsától, azaz abban az esetben, ha a bort kivitte a városból, visszakapta az árura kivetett fogyasztási adót. Így lehetôvé vált számára az, amit a többi borkereskedô nem tudott megvalósítani: hatalmas forgalmú pincéjét a város viharosan fejlôdô kereskedelmi központjában tudta berendezni. A pincerendszert Hild József fel, az egri és eszter gomi székesegyházak építôjével terveztette, és 1840-ben kezdte építtetni. Méreteiben, térhatásában, szerkezeteinek erejében bizony vetekszik egy székesegyház altemplomával. Annál is váratlanabbul ér bennünket itt ez a monumentális, archaikus tér, mert a felette álló épület viszont semmiben sem különbözik a 19. század közepének átlagos gangos bérházától. Vagyis a pénzt nem reprezentációra fordították, hanem üzleti célra fektették be. S valóban, a 19. századi viszonyokat tekintve igazi nagyüzem mûködött itt. Minden technikai vívmányt, mely a szállítást (például hordóemelô csörlô) és a borkészítés eljárásait megkönnyítette, azonnal igyekeztek alkalmazni. A Fôvárosi Levéltár dokumentumai szerint 1868-ban például egy akkor telepített gôzkazán mûködését kifogásolta a szomszéd ház tulajdonosa, Dobler János: „Jálics Ferencz ... bor és lerakó házának kéményébôl, mely házam 3-ik emeletéig ér, a belôle ömlô kôszén füst a szél által házamra hajtatván a lakókra nézve miután fojtó bûzt áraszt egészségi és gazdászati szempontból ... De mivel ezen ügyünket magán úton elintézni legjobb akaratom mellett sem sikerült ... küldöttség által megvizsgálását elrendelni méltóztassék.” A kiküldött bizottság olyan határozatot hozott, hogy a gôzgépet helyezzék át egy különálló épületbe. Ez ellen Jálics fellebbezést nyújtott be, kifejti, hogy a gôzgépet a bor erjesztésére használja. Mint írja: „Számos évi tapasztalások után azon A Jálics-ház a Király utcában Kemény Mária A 18. század elején Csáktornyáról Budára érkezett Jálics Mátyás, foglalkozására nézve mészáros, szerteágazó pestbudai família ôsévé vált. Fiát, Kristófot (1729–1804) Budán városi tisztségbe emelik, s 1795-ben nemességet kap. A családi kutyabôr megszerzésének évében születik Mátyás unokája, Jálics András Ferenc (1795–1874) – az ô nevéhez fûzôdik a 19. századi Pest legnagyobb borkereskedésének megalapítása a Király utcában. 6 BUDAPEST 2008 március fotó: Sebestyén László
