Budapest, 2008. (31. évfolyam)
3. szám március - Janotti Judit, Ráday Mihály: Táncsics börtöne amereikai fogságban
13. szám alá is. Az ingatlan teljes feltárása nem történt meg. Bár Zolnay bô négy évtizeddel korábbi kutatásai jelentôs szakmai eredménnyel zárultak, az elsô Árpád kori királyi székhely és pénzverde hiteles helyének a meghatározásához további régészeti és tudományos munkára, erôfeszítésekre van szükség. Reméljük, hogy az ingatlan magyar tulajdonba történô mielôbbi visszakerülése és késôbbi hasznosítása nyomán a teljes körû feltárásra is sor kerülhet. 1962 után magyar birtokjogot is bejegyeztek az ingatlanra, így az ma a magyar állam és az Amerikai Egyesült Államok osztatlan közös tulajdonát képezi. Az ingatlan mintegy negyedét tekintik magyar tulajdonnak (1600/6783 tulajdoni hányad), amely természetben a lôporraktárat jelenti. Ezt a tulajdonrészt a Kincstár „kezeli”. Az Amerikai Nagykövetség a mindenkori júniusi Függetlenség napja nagy kerti ünnepségén kívül alig használja, a fôépület gyakorlatilag öt-hat tengerészgyalogos szálláshelyéül szolgál, a lôportoronyból lett börtönépületben (vagyis a magyar tulajdonrészben) pedig a dupla vasráccsal védett szûk ablakok mögött két szinten is konditermeket rendeztek be a katonáknak. A mélyben, az épület legalsó szintjén neveket és velük, mellettük második világháború alatti évszámokat olvashatunk a falakon. Az udvarban, a szomszédos Táncsics Mihály utca 7. tûzfalán, a mellôle lebontott épületszárny megmaradt vakolatdarabjain pedig még megfejtetlen, 19. századi neveket, falfirkákat. Az udvarban még álló másik épület, mely talán istálló vagy kocsiszín lehetett korábban, ma a tengerészek drinkbárja, „közösségi tér”nek berendezve, s a mellette induló, a padlástérbe fel, illetve le a pincébe vezetô lépcsô alatt belátni az üregbe, ahol a ház a Várhegy sziklaalapjára támaszkodik. A fôépületben az udvari oldalon is megmaradtak a kifelé nyíló ablakszárnyak, annak ellenére, hogy ezek eredeti funkciójukat már elvesztették, hiszen a feltárt, kibontott, de beüvegezett loggiára, árkádos folyosóra „nyílnak”. A lakások bejáratai a folyosón sorakoznak, kényelmesen berendezve, a látogató ösztönösen találgatni kezdi, melyik volt korábban történelmünk egyik-másik nagy férfiújának „szálláshelye”? A klasszicista lépcsôház mellôl egy látványos vasajtón át feljutunk a tetôtérbe is, amelynek fából készült szerkezetében már megtelepült a könnyezô házigomba... Már több ízben történtek lépések az ingatlan teljes magyar tulajdonba adására. (Ennek az írásnak a szerzôi néhány ilyen tárgyaláshoz háttéranyagokat is készítettek a legutóbbi tizenöt évben.) 2001-ben a tárgyalások olyannyira elôrehaladtak, hogy a magyar fél ki is jelölte a cserére felajánlott két ingatlant. Az amerikaiak azonban ugyanannak az évnek a végén visszaléptek. Azóta a Magyar Köztársaság miniszterelnöke és az Egyesült Államok elnöke közötti újabb megbeszélések eredményeképpen ismét körvonalazódni látszik a hely ingatlan-cserével történô visszaszerzésének lehetôsége. A középkori emlékek feltárásának és bemutatásának lezárultával ez az együttes kertjével, remek dunai panorámájával igazán alkalmas s állandó helyszíne lehetne a március tizenötödikei ünnepségeknek, akár mint az állami fogadások helyszíne is. Hiszen vitathatatlan tény: a Táncsics Mihály utca 9. szám alatti mûemlék-ingatlan a magyar történelem és kultúrtörténet kimagasló értéke, rangos nemzeti emlékhelyünk. ● 5 BUDAPEST 2008 március ...és bejárata A lôportorony, majd börtön Konditerem az épületben
