Budapest, 2008. (31. évfolyam)
2. szám február - Gács János: És megszületett a telefonhírmondó...
tatásával oldotta meg. A stúdió mikrofonjában keletkezô áram annak primer tekercsén folyt keresztül, az elôfizetôk készülékei pedig a szekunder tekerccsel voltak összeköttetésben, így a fülhallgatók membránjait az úgynevezett szekunder áram hozta rezgésbe. Ezzel elérték, hogy – nem lévén fémes kapcsolat sem az egyes elôfizetôk, sem pedig az elôfizetôk és a központi szerkesztôség között − egy készülék meghibásodása vagy megrongálása nem hatott vissza a hálózat egészének mûködôképességére. Ezt a megoldást írta le Puskás 1892. július 14-én beadott „Egy telefonújság szervezete és berendezése” címû szabadalmi bejelentésében. 1893. február 4-én egy újabb, javított bejelentést nyújtott be. Ebben írta le a gyakorlatban végül is megvalósult megoldást: a szerkesztôség és az elôfizetôk közé itt már két transzformátor volt beiktatva, tehát a fülhallgatókat úgynevezett tercier áram vezérelte. Így az egymás közelében lévô elôfizetôk készülékeibôl úgynevezett áramhurkok jöttek létre, ami egyrészt vezeték-megtakarítást eredményezett, másrészt az esetleges meghibásodás csak az adott hurokhoz kapcsolódó elôfizetôket érintette. E megoldás kidolgozásában jelentôsen közremûködött Szmazsenka Nándor , a telefonvállalat mûszaki igazgatója. A Telefonhírmondó tehát megkezdte mûködését, háromperces hírblokkokat közvetítve, melyeket óránként frissítettek. Váltott bemondók (akkori szóval: felolvasók vagy kimondók) óránként hússzor olvasták be nagy hangerôvel a mikrofonokba a szöveget. (A mikrofonok duplázása s a bemondók gyors berekedését okozó hangerô is az erôsítés hiányát pótolta.) A beérkezô táviratokból, telefonhívásokból és egyéb forrásokból kapott híreket elôbb megfogalmazták, majd sokszorosították. A sokszorosításra azért volt szükség, mert az akkori sajtótörvény a nyomtatott sajtónak gyakorlatilag korlátlan szabadságot engedélyezett, s ez vonatkozott az ilyen anyagok felolvasására is, ennek hiányában azonban a szerkesztô vagy a bemondó lépten-nyomon a bíróság elé lett volna citálható. Tulajdonképpen ennek a jogszabály rögzítette, amúgy felesleges lépésnek köszönhetô, hogy most, éppen 115 év telvén el a premier óta, szemezgethetünk az elsô adásnap híreibôl: „Róma: A pápa a jubileuma alkalmából kiküldött rendkívüli követet a jövô héten fogadja. Más: (A „kimondó” minden hír után a „más” szócskát használta – G. J.) Drága a hó! A hó eltakarítását ma fejezte be a fôvárosi köztisztasági hivatal. A most lezárt számadásokból kitûnik, hogy az idei télen a rendkívüli havazások rengeteg pénzébe kerültek a fôvárosnak. Így a köztisztasági hivatal csupán a IV-V. kerület, a Kerepesi út és Andrássy út takarítására 70 000 forintot költött. Ez összegbôl 21 600 forintot fizettek ki a napszámosoknak, és körülbelül 50 000 forintba került a fuvarozási költség. Más: Farsang vége. Az éjjeli élet fô vonalán, különösen a Kerepesi úton és a Király utcán még éjfél után 2 órakor olyan volt az élet, mintha csak a Nap világítana, nem pedig az éjjeli kávéházak vörös lámpásai. Más: A kereskedôk és iparosok hitelszövetkezete II. 12-i közgyûlése alkalmából 30 forintot küldött be hozzánk a fôvárosi hajléktalanok javára.” Röviddel az adások megkezdése után Puskás kérvénnyel fordult a kereskedelmi miniszterhez „Telefon-Hírmondónak Budapest fô- és székvárosban való létesítésére, berendezésére és üzemben tartására” vonatkozó kizárólagos engedé-35 BUDAPEST 2008 február A kezdeti idôszakban az elôfizetôk egy komplett fali készüléket kaptak, amellyel a központtól kérhették a Hírmondó kapcsolását (az Országos Mûszaki Múzeum tulajdona) fotó: Plette Péter Aranyozott fülhallgató-pár, amelyet Ferenc József részére készítettek, aki ezen hallgatta a Millenniumi Kiállításon a Telefonhírmondó mûsorát (a Rádió és TV Múzeum tulajdona)
