Budapest, 2008. (31. évfolyam)
1. szám január - Csider István Zoltán: Voltak édes dolgok
Pityó Rezsôné lakása a két udvart elválasztó folyosóról nyílik, az ajtónál kapom el. És mesél. 1991 óta élnek itt, azelôtt a Berzenczeyben laktak, a Mester utca környékén, mondja. Nyugdíjas, úgyhogy nem könnyû az élet, igaz, a munka sem volt az: ápolónôként dolgozott a Jánosban. Megtudom tôle, hogy mióta itt lakik a férjével, a házban szinte semmi sem történt, hogy jobb legyen. A takarító összeszedi néha a szemetet, kiviszi, behúzza a kukát, kész. A Nagy Kapu-sejtés beigazolódik: egyáltalán nem lehet zárni. Egy ideig próbálkoztak lakattal, de valaki mindig levágta, aztán feladták, nem kísérleteztek többször. „Sokszor annyian jönnek, mindenfélék, hogy hirtelen nem is tudja az ember, hányfélék.” Ez magya rázza tehát, hogy minden ablakon-ajtón ott a vasrács. Régebben volt néhány betörés, de „hozzánk szerencsére még sosem próbáltak bejönni”. A hátsó udvart az önkormányzat lebontaná, „állítólag böl csôdét, óvodát akarnak”, mondja. (Utóbb kiderül: tényleg. Olyannyira, hogy egy, a Városfejlesztési Bizottság ülésén készült jegyzôkönyv szerint idén a hatfôs testület 4 igen szavazat és 2 tartózkodás mellett azt javasolta a polgármesternek, hogy „a Lónyay u. 26. sz. lakóépület intézményi átalakítására 4 csoportos óvoda és 3 csoportos bölcsöde számára (...) az építési engedélyezési és a kiviteli tervdokumentációt készíttesse el.” Úgyhogy eléggé biztosnak tûnik, a hátsó udvarnak már csak hónapjai vannak hátra. – Hanem mi lesz hátsó udvarban lakókkal? – kérdezem Pityónét, aki biztosat persze nem tud, honnan is tudhatna, nem lakásügyi elôadó ô. Azt mondja, nyilván elköltöznek más, ezek helyett felajánlott lakásokba. Ha elfogadják. – Valahol csak lakni kell – mondom. – Az igaz. Valahol lakni kell. Elôvigyázat „T. Postás! Kérem, hogy a részemre érkezô postai küldeményeket az I. em. 15-be leadni szíveskedjenek.” Az egyik lakásból kiszûrôdô ebéd illatától korgó gyomorral mászom az emeletre az elsô udvari lépcsôn. Firka hirdeti, hogy Norbi a király, sôt Dagi is király, Reni meg akkor valószínûleg királyné, a + jel legalábbis erre utal. Egyébként a bejáratnál is feltûnt már, hogy igen élénk itt a szerelmi élet: ahol a csigalépcsô kezdôdik, jó néhány párocska látta el kézjegyével a falat. Böbe + Zsolti, Jocó + Erzsi (Jocó utólag lesatírozva), Szandi + Ottó, Erzsi + Norbi (vajon ez a királyféle Norbi lehet?), Reni + Muki, Rózsa + Henik (véletlenül maradt ki az ’r’?), Niki + Tomi, Ágika + Laci. A lépcsôház festett mennyezete jócskán leázva, az eredetileg díszes korlát hiányos, de hunyorítva azért elképzelhetô, hogyan nézett ki valamikor a hely. Félúton felfelé ingyenes kerületi hetilapba és az Elit Sztár fedônevû, konyakaromával dúsított szeszesital most már üres féldecis üvegeibe botlom. Az udvaron egy vacogó kövér macska, és néhány itt maradt, a régi JAK-füzeteknél kicsit sötétebb falevél jelzi, hogy már tél van erôsen, kéz gémberedik és piros; a fák, bokrok kopaszok. Középtájt púposra pakolt utánfutó, az erôs zöld mûanyagtakarót bontott tégla tartja rajta. Felülrôl egy stoptábla-formájú, vagyis nyolcszögletû épület tûnik a legmegkapóbbnak, a tetején megkapaszkodott valahogy a zöld, és látszólag egyelôre az évszakoktól sem nagyon hagyja magát zavartatni. – Nagyon sokféle ember él ebben a házban. – Hogy érti? – Rendesek, kevésbé rendesek, nem rendesek és nagyon nem rendesek. – És hogyan él együtt a rendes meg a nagyon nem rendes? – Most éppen nincs probléma, de volt, sokszor volt már. Szemetelés, hangoskodás, viselkedés, amik zavarják a rendesebb lakókat. – És hogyan oldják ezt meg? – Sehogy. Nem tudjuk. Hiába panaszkodunk az önkormányzatnak. Tudják ôk is, hogy mi van, de nem tudnak mit tenni. El kell viselni. Már többen elmentek innen emiatt a rendesebbek közül, na de hát mindenki nem tud elmenni. Akinek nincs pénze, aki nem tud elmenni, annak itt kell élni. Mit csináljunk, ez van. Hogy jók legyetek! 1934 óta itt lakom – mondja Gregor Lász lóné Edit. A kérdezô hitetlenkedik. – Fô leg kereskedôk laktak a házban, közel van a Csarnok. A lakóknak standjuk volt, vagy hordárkodtak. A mi családunk nem kereskedô-família, apám mûszaki altiszt volt a Mûegyetemen. Azt tudta, hogy a házat 6 BUDAPEST 2008 január
