Budapest, 2008. (31. évfolyam)
12. szám december - Csordás Lajos: A bezárt bazár
említett Ybl tér felôli autólehajtóra az I. kerület sem hosszabbította meg az engedélyt, anélkül pedig az egész koncepció megbukott. A Foundation Kft. pedig perel. Mi mást tehetne? Farshad Khazei igazgató szerint úgy 700 millió forintot költöttek eddig az elôkészítésre, ami bizony soknak tûnik, hogy csak úgy, szó nélkül kidobják az ablakon. Kalandos tervek, örök pénzhiány Érdekes egyébként, hogy a különbözô politikai oldalon álló kormányok az utóbbi tíz évben álláspontot cseréltek bazárügyben, s ma már a másik korábbi álláspontját védelmezik. Hornék 1996-ban éppen állami szerepvállalással akarták felújítani a Várbazárt, majd az Orbán-kormány 1999-ben elhatározta a magántôke bevonását. Ma épp fordítva gondolják a finanszírozást üdvösnek a jobb és bal oldalon. Az együttes hasznosításra a Foundation Kft. jelentkezése elôtt is több elképzelés felmerült már. Ami az utóbbi két évtizedben leginkább lendített az 1984 óta bezárt bazár ügyén, Budapest egyesítésének 125. évfordulója volt: 1997-ben. Erre az alkalomra (Demszky Gábor és Katona Tamás , az akkori I. kerületi polgármester kérésére) a kormány vállalta a mûemlék felújíttatását. A Mányi István által 1996-ban készített helyreállítási tervekben is szerepelt már a térszín alatti beépítés gondolata a bazár udvara alatt, de akkor még csak háromszintes lett volna. A legalsón a parkoló, a két felsôn pedig idegenforgalmi és vendéglátó szolgáltatások, a mûtárgy és ékszerkereskedelem helyiségei, minôsített népmûvészeti és divatüzletek kaptak volna helyet. A homlokzaton elhelyezkedô bazársorban, amelyben akkor még szobrászmûtermek mûködtek, mûkereskedések, vendéglátóhelyek és idegenforgalmi irodák nyílhattak volna. És már ekkor tervezték mozgójárda megépítését is a Vízhordó lépcsô belsejében. A kormány állt volna a költségekbôl 1,5 milliárdot, ennek dupláját várták a befektetôktôl. Fel is tûnt egy emlékezetes jelentkezô, bizonyos Andrew Timár és cége, a Castle Hill Corporation, amely a Szent György tér környékét szálloda- és kaszinónegyeddé torzította volna, s erre is volt elképzelése, gyermekszórakoztató központnak szánta, az udvaron amfiteátrummal. Szerencsére nem vették komolyan az ajánlatát. Közben a kormány döntése nyomán 1997. december 15-én megszületett az itt és a vári palotanegyedben érintett tulajdonosok (az OKM, a volt KVI, az I. kerület) közös vagyonkezelô irodája, a Budavári Várgondnokság Kht. (ma Budavári Kht.). Azóta is ez a szervezet menedzseli a terveztetéseket, a pályázati kiírásokat, az operatív munkát. Idén ôszig Szamkó Katalin, jelenleg Szôke Balázs irányításá val. És a 2000-ig biztosított másfél milliárd állami forintból el is kezdôdött a Várbazár két szélén álló, s ahhoz tartozó lakóházakból a lakók kivásárlása, valamint a mûtermekbôl a szobrászok kiköltöztetése. Erre el is ment a pénz nagy része. Vannak emlékeink a korábbi, a rendszerváltozás elôtti, a nyolcvanas években felmerült hasznosítási javaslatokról is. 1982-ben itt nyílt volna meg a Skála-bazár, az Öntôház utca felôli udvarba épített üvegpavilonban. A mûtermekben pedig kiskereskedelmi üzletek, régiségboltok. 1985-ben született meg a Széchenyi Mûvészeti Központ ötlete: a mûkincskereskedés bázisa, központja. Felmerült egy teraszos kialakítású szálloda kialakítása is. Még épp idôben, 1988-ban lett aztán az együttes a Világörökség része, s a kalandos elképzelések végleg lekerültek a napirendrôl. Mint amilyen Timár úr elképzelése is volt. Életveszély már a múlt is A Várbazárnak sokféle története van. Külön történet a lakóké, akik nehezen, perek árán váltak meg itt lévô lakásaiktól. Ketten tartottak ki a legvégsôkig. Külön fejezet a históriában a szobrászoké: az árkádsor 4 BUDAPEST 2008 december A Gloriett belülrôl
