Budapest, 2008. (31. évfolyam)
11. szám november - Mezei Gábor: Vapiano, Bécsi utca
A város gasztronómai palettáján új színt képviselô étterem tavaly nyílt meg, és igen hamar népszerû lett. Gyors, friss és nem drága, hirdetik magukról – és igazat mondanak. Számomra, hiszen most elsôsorban az enteriôrrôl és nem a konyháról van szó, az a legérdekesebb, hogy a választék, a konyha stílusa, a kiszolgálás módja tökéletes összhangban van a berendezéssel, a terekkel, a helyiség adottságaival. Egy kicsit sem akar elegánsabb lenni, mint amennyire kell. A nagy trükk, ami remek, hogy ez tulajdonképpen önkiszolgáló étterem, de minden friss és ott készül (illetve persze csak fejezôdik be az elkészítése), ahol kiválasztjuk és megkapjuk, majd elvisz szük oda, ahol le akarunk ülni – és távozáskor fizetünk a pénztárnál, azzal a kártyával, amely megjegyzi, mit rendeltünk. Ennyi. Ez tehát egyszerû (legalább is annak látszik...), mint minden más, ami nagyszerû is. A bejáratnál kezdôdô hosszú pultsor formailag jelentéktelen, a négy-öt munkahelynél lehet tésztákat választani, a pult végén pizzát. A tészták elôkészítve, átlátszó dobozokban a pult mögötti ferde polcokon, hogy lássuk, mibôl lehet választani. Egy doboz egy adag. A pultban folyik a sütés, a keverés, a hozzáadás, a fûszerezés... a tál jó formájú, mély, kissé aszimmetrikus, egyedi. A személyzet egyenruhája is stílusos, fehér és vörös, vapiano felirat mindenütt. A padló keményfa hajópadló. A bútor kissé változatos csak, a térben álló asztalok magasak, tiszta fa, abrosz persze nincs – nem is kell, tálcán hozzuk az ételt. A szék az asztalhoz megfelelôen magas, natúr fa szintén, drapp bôr kárpitozású ülôrésszel, pont jól elhelyezett lábtartókkal a székeken és asztaloknál egyaránt. Az asztal közepén kô (mûanyag?) vályú, üvegekben ecet és olaj és a kis állólámpák, amelyek intimmé varázsolják a nagyon egyszerû együttest. A fal mentén hosszú kanapé, szokásos magasságú asztalok és alacsony ülôkék, az anyagok azonosak itt, a fal borítása sötét és abban fotográfiák a burkolat síkjában, elég nagyok (és érdektelenek). A tér meglehetôsen szabdalt. Látható, hogy tudomásul vették az épület adottságait, és meghagyták, amit lehetett, a fehér fa-Vapiano, Bécsi utca szöveg: Mezei Gábor, fotó: Sebestyén László 22 BUDAPEST 2008 november ENTERI-ÔR
