Budapest, 2008. (31. évfolyam)
9. szám szeptember - Vízy László: Pogány Frigyes centenáriuma
világörökségi területtel kapcsolatban int mértékletességre: „A Duna-parti beépítés sajátossága a horizontalitás és a zártság. A tájkert felépítése, kötött méretei, a hegyek, elsôsorban a Várhegy magassága, a Duna szélessége olyan adottságok, amelyek mondhatnánk örök érvénnyel állapítják meg a jelenlegi palotasor magasságát, mint soha át nem léphetô felsô határ.” Majd így folytatja: „ A jövô építészeinek meg kell ér teniük, hogy a Duna-parton nem lehet a magasba törô építészeti hangsúlyokat tovább szaporítaniuk. Olyan ez, mint egy mûalkotás. Sem elvenni, sem hozzátenni valamit nem lehet, csak az egész szétrombolása árán.” A múlt szeretetébôl és alkotásainak megbecsülésébôl származtak a hazai mûemlékvédelem legfontosabb dokumentumai, Budapest mûemléképületeinek elsô nagyobb lélegzetû feldolgozása, a hivatalos jegyzék elkészítése, a fôvárosi mûemléki monográfiák megindítása, valamint a városképi mûemléki vizsgálatokban való tevékeny részvétel. „Miért szép Budapest?” címmel különbözô helyszíneken tartott elôadásokat, de a tervezett Budapest-könyv megírására halála miatt már nem kerülhetett sor. Tanári és tudományos munkásságát a beosztások és kinevezések egész sora kísérte: minisztériumi mûemléki referens, a mûszaki egyetemen a Városépítési, majd az Építészettörténeti Tanszék tanára, a mûvészettörténeti tudományok doktora. Pogány Frigyes munkásságát idehaza és nemzetközi szinten is elismerték, miután a magyar mûemlékvédelem eredményeit számos hazai és külföldi lapban publikálta. Elveivel, véleményezésével a tervezôi szakmát is segítette. Ô volt a Magyar Építészeti Szövetség – a MÉSZ – elnöke 1967-70 között, majd alelnöke, s az ötvenes évektôl haláláig választott tisztségviselôje. Az Ybl- és Állami díjas professzor tanításain nôtt fel az új építésznemzedék. Sokunknak jelentett maradandó élményt Pogány professzor elôadása a történelmi korok emlékeirôl, a reneszánsz humanista-világképét megfogalmazó centrális templomokról, ahol a világmindenség középpontja az ember. Le Corbusier hí res Ronchamp-i kápolnájának építészetimûvészeti megformálásán keresztül bemutatta a modern ember és a világegyetem viszonyát. Elôadásait nemcsak az építészettel foglalkozó fiatalok, de a mûvészet különbözô ágai iránt érdeklôdôk is nagy szeretettel és elismeréssel fogadták. A Mûszaki Egyetemen 1949-tôl 1976-ig, a Képzômûvészeti Fôiskolán 1959-tôl 1968-ig tanított. Az Iparmûvészeti Egyetemen 1964 és 1973 között oktatott, az intézmény igazgatója, majd rektora volt. Egy erdélyi elôadóútja kezdetén, 1976. december 15-én hunyt el Bukarestben. Díszsírhelye a Farkasréti temetôben, Kodály Zoltán síremlékével szemben, a Mûvészparcellában van. Mellszobrát szeretett tanítványa és kollégája, Józsa Bálint készítette, ez az ihletett alkotás a Pogány Frigyes Építôipari Szakközépiskola és Gimnáziumban, valamint az Iparmûvészeti Egyetemen látható. Születésének centenáriumán avatjuk fel szobrát a Mûegyetem kertjében. Budapest jeles polgárának emlékezete mûveiben és tanítványainak sokaságában él tovább. ● A szerzô, maga is egykori Pogány Frigyestanítvány, a cikk megírásához nyújtott segítségéért köszönetet mond dr. Váliné Po gány Jolán építészmérnöknek. 11 BUDAPEST 2008 szeptember A mellszobor 1998-ban nem a mester sírjára került
