Budapest, 2008. (31. évfolyam)
8. szám augusztus - Kirschner Péter: Végigtáncolt történelem
Talán korai elkészíteni még a sok szálon futó Reneszánsz Év mérlegét. A Garabonciás Együttes szempontjából azonban mindenképpen pozitív az eredmény, hiszen sokan most fedezték fel, amit Váradi István már rég óta tudott és hirdetett. Mûvészetpedagógus társaival arról gyôzködték a többi pedagógust, az iskolákat, hogy a tánc, a színpadi játék alkalmas eszköz a történelem megismertetésére, a diákok érdeklôdésének felkeltésére a régebbi korok iránt. A táncnak a történelem különbözô korszakaiban sokkal nagyobb volt a szerepe a mindennapi életben, a társas érintkezésben, mint sokan – a mai divatokból kiindulva – gondolják. Különösen így volt ez a reneszánsz korában, amikor az udvari, báli táncok mellett az egyszerû emberek is szívesen táncoltak körtáncokat, és más, a korban divatos „társastáncok” is. Az idei évtôl megszaporodtak az együttest hívó telefonok, levelek, hogy Mátyás király és kora történelmi táncainak, vásári forgatagának, öltözködésének, viselkedésének, zenéjének felidézésével hozzák gyerekközelbe a reneszánsz kultúráját, érzés- és gondolatvilágát. Bár a Garabonciás Együttes húsz évvel ezelôtti megalakulása után nagyon hamar ismertté vált itthon és külföldön egyaránt, a most bekövetkezett második virágkor elégtétellel töltheti el mindazokat, akik hittek benne, és nem kímélték magukat, idejüket, energiájukat álmaik megvalósításában. Az évi 30-40 fellépés megszervezése nem egyszerû feladat a gyermekekbôl álló csoport számára. Repertoárjuk azonban nem csak a reneszánsz hagyományaira épül. A historikus táncok, pantomimelôadások feldolgozzák a történeti korokat az ókor a középkor, a reneszánsz, a barokk, a rokokó és a 19. század szokásait. Gyakran nem kevés kutatómunka elôzi meg a zenei anyag összeállítását, a koreográfiák elkészítését. De ami így megszületik, magával ragadja a játékban résztvevôket és a közönséget egyaránt. A történelmi táncházak és játékok valóban átélhetôvé teszik az egyes korokat. A múzeumok nyitottabb tevékenysége, színesebb programkínálata, a megszentelt termekben korábban idegen gyermek zsivaj teremtette meg alapját a Garabonci ás tevékenységének. Váradi István mûvelôdéstörténeti klubot vezetett a Nemzeti Múzeumban. Minden általa ismert módszerrel próbálkozott, hogy a történelmet megszerettesse a gyermekekkel. Akkor döbbent rá, hogy a tánc minden mûvelôdéstörténeti programból kimaradt, pedig játékossága, mozgalmassága a legközelebb áll az örökké izgô-mozgó kiskamaszokhoz. Így kezdôdött 20 éve, amikor az idôközben elhunyt Vadadi Ágnes segítségével két kislány és két kisfiú tanult meg egy reneszánsz és egy barokk táncot. Az együttest már azon a nyáron meghívták egy tíznapos turnéra a bécsi Kunsthistorisches Museum szünidei programjába. Ma már harminc gyerek alkotja az együttes magját. De minden nagyobb produkcióra, így a jubileumi gálamûsorra mindig visszajönnek a régiek, akikre persze rá kell igazítani a jelmezeket. Vajon mi ragadja meg ebben az elvont mûvé szeti ágban a gyerekeket? Váradi István válasza máris kész: a tánccal együtt meg kell tanulniuk viselkedni, udvarolni, bókolni, úgy élni, hogy belebújnak régebbi korok embereinek bôrébe. Kell-e ennél izgalmasabb kaland? Ha ezt hitelesen adjuk elô, a közönség is nagyon hamar részese lesz a játéknak. Így történt ez Münchenben, ahová a város alapításának 850. évfordulójára hívták meg a magyar garabonciásokat. Mindenki tudja, hogy egy ilyen közösséget két évtizeden keresztül pusztán lelkesedésbôl nem lehet életben tartani. A Garabonciás Együttes, más közösségekhez hasonlóan egyik pályázattól a másikig él. Ruháikat maguk tervezik, és barátaikkal varratják. Zenei felvételeiket is úgy készítik, hogy jogdíjra már nem is futná. Purcell, Lully a legkedvesebb barokk szerzôik, akiknek mûvei után már szerencsére nem kell jogdíjat fizetni. A több száz darabból álló ruhatárat egy nyugdíjas néni tartja rendben. Váradi István fáradhatatlan az ötletekben, szervezésben, a tanítványok kiválasztásában. Ha kell, nyugdíjának nagyobb részét is szenvedélyére fordítja. Tudásának, tapasztalatainak átadására oktatást szervez táncpedagógusoknak, kiadványokat, tankönyveket jelentet meg a történelmi táncokról. De nem titkolja, hogy keresi utódját. A Reneszánsz Év keretében felújították a régi repertoárban a Szép Ilonka történetét feldolgozó táncjátékot és Brueghel Gyermekjáté kok címû festményének színpadi változatát, amelynek ötletét sokan kivitelezhetetlennek tartották. A Garabonciás Együttes számára azonban nincs lehetetlen, ha munkájukat olyan mesterek segítik, mint Aranyos Ágota koreográfus vagy a pantomimes Tarcsa Zoltán . Ugyanilyen játékos ötlet volt rokokó mûsoruk keretében Kempelen Farkas sakkozógépének színpadra állítása. Mindenképpen keressék, figyeljék, melyik fesztiválon vagy múzeumi hétvégén láthatják ôket! Hagyják, hogy a Garabonciások elvarázsolják Önöket! ● Végigtáncolt történelem Kirschner Péter 36 BUDAPEST 2008 augusztus A Garabonciás Együttes archívumából Barokk táncok a gödöllôi királyi kastélyban Münchenben: „Középkori vásár”, a „moreszkákkal” Pihenô a kastély udvarán CIVILIÁDA
