Budapest, 2008. (31. évfolyam)
8. szám augusztus - KALAUZ - Jolsvai András: Visszajáró LIII.
Az persze régóta köztudott, hogy „van a Bajza utca sarkán egy kis palota”, de hogy a mondott utcának pontosan melyik sarkáról volna szó, ezt bizony még senki sem vizsgálta kellô mélységben. Úgyhogy most megint hiányt pótolunk, mint annyiszor, amikor végighaladunk a Bajza József utcán, hajdani slágerek, paloták, történetek nyomában. A Bajza utcának három arca van. Az elsô, mely a Damjanich utca és a Fasor között helyezkedik el, voltaképp bárhol lehetne a hetedik kerületben. A páratlan oldalon egy különös sorsú bérház foglalja el szinte az egész frontot – van vagy nyolcemeletes szegény, és arról híres, hogy a hatvanas években igazi luxusgarzonháznak épült: volt portaszolgálata meg saját étterme, például, ahol a reggelihez is frakkos pincér járt – viszont a parányi lakásokban csak apró teakonyhák szerénykedtek. Vidékrôl frissen elkerült vagy hirtelen elvált mûvészemberek ideiglenes bázisának számított akkoriban. Mostanra csöndes, fáradt társasház lett belôle – jobbára magányos, öreg emberek utolsó állomása. Mellette sokáig – a szomszédok talán még emlékeznek – üres telek állott: a hatvanas években telente felöntötték, s a környékbeliek jégpályájaként mûködött. Aztán egyik részére lapostetôs étterem épült, nagy kerthelyiséggel – sokáig a pincéripari tanulók gyakorlóhelye volt. Remek menüket lehetett enni ott jutányos áron, igaz, nem lehetett reklamálni, ha a felszolgáló az ingünkre öntötte a levest. Aztán a nyolcvanas évektôl mindenféle maszek éttermek lettek a helyén, tízegynéhány éve az utolsó is elesett, a fedett rész búvárbolt, a fedetlen parkoló lett mára. A fasorig nemrég még egy parkszerû bozót is tartozott, néhány kôoldalú fapaddal és bokrokkal, örömére megannyi hajlékhiányos polgártársunknak. Nemrég komoly felújítások kezdôdtek itt, csodás vaskerítés emeltetett, virágágyak terültek, s még egy égbetörô oszlopkompozíció is született, rajta egyházi jellegû feliratokkal. A sarokban még kicsiny játszótérnek is maradt hely. Impozáns az egész, nem csoda, hogy az illetékesek zárják is, meg ôrzik-védik, ahogy mostanában szokás. Aki pedig kutyával közelíti a helyet, annak harmincezer rénusforint a büntetése, tudjuk meg a bejáratnál. Szemben a hajdan belügyi kórház maradványa, láthatóan maga se tudja, hogyan legyen tovább. A második arc a Fasor után következik. Ott aztán paloták paloták hátán, bármelyikrôl szólhat az ének. Balkézre a lengyel követség, jobbkézre az Írószövetség. (Nemcsak nyelvileg rímel, hanem építészetileg is.) Utóbbin szép emléktábla, mely a szövetség pozitív szerepét emeli ki az ötvenhatos és a nyolcvanas évek demokratizálódási folyamataiban: emelte a szövetség maga. Erre szokták mondani, hogy határeset. A bejáratnál a Deák ételbár – hívogatónak aligha nevezhetô – étlapja tanulmányozható. Ez, ugye, a követségek utcája, a sarkon (most már mindkét oldalon) a kínaiak, szemben velük (nekem túlságosan modernizált házban) az osztrákok, s régen Korea, túlnan Oroszország. Csöndes, alvó rész ez ebbôl következôleg – egyetlen felújítás látszik tervezôdni az albán követség helyén – még az üres fakabátok is szenderegnek szerteszét. A Csipkerózsika-érzést csak erôsíti az újságíró-szövetség frissen elhagyott székháza: mostanában már nem szerettem odajárni, szellemkastélynak tûnt a szememben régóta (azt hiszem, évente csak egyszer kerestem fel, tagdíjbefizetés céljából), pedig valaha nagy élet folyt ott. A presszóban jókat lehetett beszélgetni, az étteremben kedvezô áron enni, a könyvtárban olvasgatni, a galérián kártyacsatákat folytatni. A magam részérôl mindig sajnálni fogom, hogy ez már odavan: igaz, nem most lett oda, most csak a pont lett kitéve az utolsó mondat végére. A diplomata-arc után jöjjön a bohémarc: ez már a Lendvay utcán túli rész, a Fesztyvillával meg fôleg az Epreskerttel – és tart a Szondi utca sarkáig, mondjuk. Villák itt is akadnak szép számmal, igaz, csak a páratlan oldalon. A pároson olyasfajta bérházak, mint e környéken mindenhol: háromemeletesek, tágasak, közepesen díszítettek, századfordulósak – az ötvenesben született Szilárd Leó , tudjuk meg egy viszonylag frissen felállított emléktáblából. A Feszty-ház rejtôzik erôsen, elvileg volna benne egy látogatható mûterem meg effélék, de minden kapu zárva. Az egyik mellett egyetlen lakónév, csengô, de azt hiába nyomja az ember. S ha a Kmetty 37 BUDAPEST 2008 augusztus ● A Magyar Festôk Társasága rende zésében augusztus 28-án nyílik meg a Csepel Galéria és Mûvészetek Házában Kopócsy Judit és Szarka Csilla festômûvészek kiállítása. A kiállítás érdekessége, hogy két jelentôsen eltérô pályát befutó mûvész képei egészen meglepô rokonságot, festôi szemléletet, érzéseket, hangulatot tükröznek. A Csepel Galéria, a Magyar Festôk Társasága egyik állandó kiállítóhelye két éve költözött a XXI. kerületi Önkormányzat által színvonalasan kialakított 320 négyzetméteres helyiségbe, ahol azóta rangos kiállítások követik egymást. A Csepel Galéria most megnyíló kiállítása szeptember 19-ig látogatható a XXI. Csete Balázs u. 13. sz. alatt. ● A Klauzál Gábor Társaság az elsô magyar mezôgazdasági miniszter, nem mellékesen a kistétényi borászat megújítója emlékére díszesen faragott hordófeneket adományoz a Záborszkypincészetnek. A faragott Klauzál-hordó ünnepélyes avatására a XIX. Budafoki Pezsgô- és Borfesztivál keretében szeptember 7-én, vasárnap 11 órakor kerül sor. A Záborszky-pince címe: XXII. Nagytétényi út 26-28. ● A Mûvészetbarátok Egyesüle te szeptember 9-én, kedden 17 óra kor Asszúpataki Hasznos László Sop ronban élô nyugdíjas iskolaigazgató, festômûvész kiállítását nyitja meg a Rátkai Klubban (VI. Városligeti fasor 38.). A megnyitót Gerôly Tibor , az egye sület elnöke tartja. ● Az Aquincumi Baráti Kör valódi történelmi sétára várja az általános és középiskolás diákokat az Aquincumi Múzeumba. A különbözô foglalkozások keretében megismerkedhetnek a gladiátorjátékok történetével, hagyományaival, harci módszereivel, és még a különbözô harci formákat is kipróbálhatják, természetesen játékfegyverekkel. Egy másik program a római légiótábor mindennapjaiba vezeti el a diákokat, akik a római légionáriusok szerepébe élhetik bele magukat. Külön programot szerveznek a Római Birodalom polgári életének megismerésére. Az ügyességi játékokkal összekapcsolt történelmi sétákra a diákcsoportok elôzetesen a 430-1081-es telefonszámon, vagy az aq.barati.kor@aquincum.hu email címen jelentkezhetnek be. KALAUZ Visszajáró LIII. Jolsvai András
