Budapest, 2008. (31. évfolyam)
7. szám július - Csordás lajos: Százéves sikertörténet: a Wekerle
– 1984 óta járok ki ide, s egyszer egy tervezési munkához meg kellett írnom a telep építészettörténeti dokumentációját. Ebbôl született a Kertvárosunk, a Wekerle címû könyv. S most készül egy újabb a 100 éves évfordulóra, A kertváros építészete – Az angol példa Magyarországon címmel. Lehetôségem adódott ugyanis végigjárni az angol kertvárosokat, amelyekrôl a Wekerle tervezôi vették a példáját. A múlt század elején ez egy teljesen újszerû lakásépítési elképzelés volt, amit Ebenezer Howard , egy nagyot álmodó parlamenti írnok indított el. Persze sok elôzménye is akadt már. Howard a városi élet és a vidéki élet elônyeit kívánta egyesíteni a kertvárosi életformában. Kicsit utópisztikus elképzelés volt, a társadalom megreformálását is célzó kezdeményezés. Angliában Letchworth település épült meg ennek jegyében elsôként, zöldmezôs beruházásként 1903-ban, a maga intézményrendszerével, klubjaival. Megszületett egy semmibôl kinövô, telepített város. Magánfinanszírozásban. A Wekerle viszont állami pénzbôl kezdett épülni öt évvel késôbb, s ennek is köszönhetôen 1914-re itt már 15 ezren laktak, míg Letchworthben csak 9 ezren. – Miért épült a Wekerle és miért épp Kispestre? – Mert Budapesten volt Európában a legrosszabb a lakáshelyzet, és ezen javítani kellett. Az egyszobás lakásokra négy és fél ember jutott átlagban, irdatlan bérleti díjakkal sújtva. Így 1908-ban Wekerle Sándor miniszterelnök és Bárczy István polgármes ter javaslatára született egy rendelet 10 ezer munkáslakás felépítésérôl, ennek ünnepeljük idén az évfordulóját. Itt Kispesten ebbôl 4100 épült, körülbelül 1100 telken, húszezer lakos számára. Tulajdonképpen azért itt, mert Budapesttel nem tudtak megegyezni a megfelelô közmûvek biztosításáról, a másfajta szabályozásról, és területet se nagyon tudtak kapni, így kijöttek a fôváros határain kívülre, a Határ út túloldalára, ahol akkor éppen egy elég nagy darab földet lehetett megszerezni a Sárkány -örökösöktôl. Itt nem kellett betartani a budapesti építési elôírásokat. Lehetett például kisebb belmagassággal építkezni, ami nem jelenti persze azt, hogy az egy fôre jutó légköbméterek száma ettôl csökkent volna, sôt. – A Kós Károly téren, a fôtéren vagyunk. Itt kezdett épülni a városrész? – Nem, a Pannónia utca Határ út felôli végétôl. Az elsô épületek 1909-re készültek el. Konkrétan a Pannónia utca 1. volt az elsô ház, ez a mai metróállomás felôli sarkon áll. Egy évvel korábban, 1908-ban két építészeti pályázatot írtak ki: az egyiket a városépítészeti rend megformálására, a másikat a háztípusokra. Tizenvalahány típusépületbôl kívánták felépíteni a telepet, végül aztán negyvennél is több lett belôle. A városrendezési pályázatot Palóczi Antal nyerte, aki elismert tervezôje volt a kornak, például a Szabadság tér kialakítása vagy a Lánchíd alatti villamosátvezetés fûzôdik a nevéhez. Ide egy szövevényes, festôi utcavezetésû rendszert dolgozott ki, de Wekerle azt mondta, hogy ezt nem lehet három év alatt megépíteni, s a pénzügyminisztérium munkatársa, Gyôri Ott már megkapta a feladatot, hogy a pályá zat tapasztalatai alapján egy egyszerûen kitûzhetô rendet alakítson ki. Végül is ô rajzolta meg ezt a csillagszerû telepszerkezetet, középen a fôtérrel, a belôle kifutó sugárutakkal és a telepi körúttal, amely 26 méter széles és egykor villamosközlekedést is terveztek rá. De ez a terv sem valósult meg három év alatt. Sôt máig sem. A lakóház-építkezések 1927-ig tartottak. Gyôri Ottmár egyébként nemcsak tervezôje volt a telepnek, de ô lett késôbb a gondnoka is. A fôtér építészeti kialakítására 1912-ben külön pályázatot írtak ki öt tervezô meghívásával, s ezek egyike volt Kós Károly , aki végül is megnyerte. – Így kapcsolódik tehát Kós a történetbe, pedig sokan azt hiszik, ô tervezte az egész telepet. – Igen, régebben még a Népszabadság is rendszeresen ezt hirdette cikkeiben, kénytelen voltam olvasói levélben helyreigazí-Százéves sikertörténet: a Wekerle szöveg: Csordás Lajos, fotó: Sebestyén László Ahhoz képest, hogy száz éves, a Wekerle-telep szépen tartja magát, sôt még ma is vonzó. Legalább is úgy láttuk, amikor a centenárium alkalmából viziteltünk ott Nagy Gergely építészmérnökkel (képünkön), aki 1994-ben könyvben is megírta a telep történetét, s azóta is rendszeresen foglakozik fejlôdésével, átalakulásával. 18 BUDAPEST 2008 július
