Budapest, 2008. (31. évfolyam)
7. szám július - Haba Péter: Önmaga kulisszája
A környezô városszövet léptékeihez képest hatalmas kiterjedésû épületrôl minden leolvasható, ami egyébként a kerület új épületeire általában jellemzô. A szakmai szempontból már ezerszer megbukott helyi szabályzatok okozta beépítési anomáliák, a beruházói igénytelenségbôl és felelôtlenségbôl következô gyenge minôség és az építészi tehetetlenségbôl eredô esztétikai és funkcionális problémák mindmind jelen vannak. A tisztán látás kedvéért nézzük elôször a keletkezés körülményeit és az alapadatokat. A Király utca 8-10. és a Paulay Ede utca 3. között elterülô három telket 2004-ben vásárolta meg a Fadesa spanyol ingatlanfejlesztô cég. A helyi szabályozás több gyalogospasszázst, illetve átjárót ír elô, amihez a beruházó láthatóan igyekezett is tartani magát. A területet csupa értékes épület övezi – a 19. század elsô felében épült elegáns klasszicista házak mellett itt vannak az Anker-ház hátsó tûzfalai is. A fejlesztés építészeti tervezésével az Attik’art Kft. építészeit, Donkó Zsolt ot, Schrammel Zoltánt és Zobor András t bízták meg. Az épületegyüttes kétszintes mélygarázs fölött magasodik, a földszinten és az elsô emeleten irodák, üzletek, éttermek, különféle szolgáltatóegységek kaptak helyet, a harmadik emelettôl fölfelé csak lakásokat találunk. A legmagasabb pontján kilenc szintes komplexumban 271 lakást alakítottak ki (méretük 34 és 130 négyzetméter között változik). A Király utcát és a Paulay Ede utcát széles, két szint magas passzázs köti össze, mely négy belsô udvaron halad keresztül. A magassági elôírásoknak megfelelôen a két utcai szárny a legalacsonyabb, igazodva a szomszédos házak méreteihez. A Király utcai blokk hat-, illetve hétszintes, de mert a felsô két emelet lépcsôzetesen visszahúzódik, az utcaképben csak négy, illetve öt szint érvényesül teljes valójában. A Paulay Ede utcai épület kizárólag irodáknak ad helyet, s csupán négyszintes. A telek két oldala mentén ötszintes szárnyak húzódnak, azonban az egyes udvarokat elválasztó keresztszárnyak jóval magasabbak – három, illetve négy emelettel tornyosulnak környezetük fölé. Olyan ez, mintha az épület önmaga kulisszája lenne: a „külvilág”, vagyis az utca felé szelíd, környezetébe belesimuló arcát mutatja, míg a telek belsejében szinte piramisszerûen felmagasodik. Éppen itt, az udvarokon állva válik egyértelmûvé, milyen kellemetlen térarányok alakulnak ki, ha a beruházó a szabályozás által megengedett maximális beépítési sûrûséget célozza meg: az építészek elkeseredetten próbáltak operálni a tömegek lépcsôzetes tagolásával, a homlokzati síkok eltolásával, visszahúzásával (mindebben persze a magassági elôírások is „motiválták” ôket). Az összkép mégis túlzsúfolt, a terek helyenként kifejezetten aknaszerûek. Az udvarok tágasságát azzal növelték, hogy az elsô emeletre vezetô lépcsôket is ide telepítették, de az igénytelen anyaghasználat, a jellegtelen formák, a rosszul megválasztott színek, a nyomott léptékek révén a hangulat inkább a budapesti aluljárókéra emlékeztet, semmint kellemes városi közterekére. A lakóemeletek belsô homlokzatai sem javítanak a helyzeten – a gépiesen felszerkesztett és igen sûrûre sikeredett raszterbe bepréselt ablakok és erkélyek „elegáns la-Önmaga kulisszája szöveg: Haba Péter fotó: Sebestyén László Megint egy állatorvosi ló. A Belsô-Erzsébetvárosban folyó ingatlanfejlesztések újabb, számos „betegségtünetet” mutató példájával szembesülünk, ha elsétálunk a Király utca elején addig, ahol nem is olyan rég még porfelhôket eregetô parkolók terpeszkedtek, egészen a Paulay Ede utcáig. Nem kell különösebben járatosnak lenni sem az építészetben, sem az ingatlanszakmában, hogy észrevegyük: a frissen elkészült Central Passage nevû épületegyüttessel valami komoly probléma van. 16 BUDAPEST 2008 július
