Budapest, 2008. (31. évfolyam)
6. szám június - A KÖH elnökével, Mezős Tamással Csordás Lajos beszélget Portré antik háttérrel
– Mi befolyásolta mûemlékvédelmi szemléletének alakulását? – Mindenekelôtt az, hogy Hajnóczi Gyula mellett dolgozhattam tizenhat éven át a Mûegyetemen. Mesteremnek tekintettem, meghatározó egyénisége volt gondolkodásom kialakulásának. De szemléletem formálódásában nem hagyhatók figyelmen kívül európai tanulmányútjaim sem. Hosszabb idôt töltöttem Olaszországban, Franciaországban, Angliában. Kandidátusi disszertációmat Németországban írtam. Bármily különös, alapvetôen mégsem determinálta szemléletemet a német gondolkodás. Talán ezért is számítok ebben a hivatalban kicsit kakukktojásnak. – Megvilágítaná, hogy mit ért német gondolkodáson? – A német mûemlékszemléletben erôteljes az a 19. századi eszmény, amelyet Winckel mann neve fémjelez, s amely az épületet elsôsorban a maga teljességében és eredetiségében ôrzendô mûtárgynak tekinti. Én inkább használható térnek tekintem. Akárcsak Angliában vagy Itáliában, ahol természetes hogy középkori házakban laknak, használják ôket. Ha leesik valami, megjavítják, restaurálják, visszateszik eredeti helyére, mindegy, hogy háromszáz éves vagy ötszáz. – Azt mondja, kakukktojás, a hivatal túlságosan ortodox. Nem lehet, hogy itt egyszerûen csak az építész és a mûemlékes szemlélet különbségérôl van szó? – Ortodoxnak gondolom azt a szemléletet, amelyet Konrad Lange találóan úgy fogal mazott meg 1905-ben (!): csak konzerválni, nem restaurálni. Én meg azt gondolom, hogy amíg épületekrôl és nem múzeumi tárgyakról van szó, addig szükségszerûen biztosítanunk kell a fenntartható fejlesztés lehetôségét. Másként, kedvenc hasonlatommal fogalmazva: a mûemlékvédelem nem tekinthetô egy olyan hatalmas, fixírsóval teli kondérnak, amelybe beleejtjük az emléket a védelem kihirdetésének a pillanatában, aztán semmi változás. Az értékek megtartásával igenis hozzátehetünk, módosíthatunk az épületen a funkció érdekében. A németes szemlélet pedig az anyag megtartásának minden határon túli prioritását jelenti. Én általában mérlegelem, hogy a megtartás és az eredeti anyag még várható élettartama milyen viszonyban van egymással. Ez a felfogás nagyon nem jellemzô itt a hivatalban. – Hajnóczitól mit lehetett megtudni? – Természetes lényével, szemlélôdésével, figyelmével, gesztusaival megtanította, hogyan lehet megérteni a mûemléket. Állt egy épület, egy rom elôtt, cigarettázott, egyiket szívta a másik után, nézelôdött, látszólag nem csinált semmit. És közben megértette a házat. Mit kell a házból megérteni? Az ott élôket, hajdani lakóit? Vagy az építész szándékait? Nagyon fontos, hogy miként éltek egy házban az emberek, hogyan használták, de ha rom maradt ránk, 7 BUDAPEST 2008 június Portré antik háttérrel A KÖH elnökével, Mezôs Tamással Csordás Lajos beszélgetett Az építészettörténet mûegyetemi tanára, katedráját oda nem hagyva vállalta el tavaly a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöki tisztét. Tudósként a görög építészetet tanulmányozta, s jónéhány hazai, római kori emlék helyreállításában vett részt, végül a historizmus újraértékelésében találta meg küldetését. Vezetô mûemlékesként is a páratlan budapesti historizmus megmentését tekinti egyik hangsúlyos feladatának. Még nem tudjuk azonban, hogy a módszer, amelyet meghonosítani szándékozik, alkalmas lesz-e erre.
