Budapest, 2008. (31. évfolyam)
5. szám május - Bogárdi Mihály: Körút, út, utca meg a társaik
fôvárosban egy Tisztiorvos utca is. Építészekrôl, mûvészekrôl, írókról, politikusokról is sok közterületet neveztek el. 1950 elôtt a mostani peremkerületek önálló települések voltak, és természetesen mindegyik maga nevezte el a közterüleit. Ezért aztán például még jelenleg is több mint tucatnyi Petôfi, Kossuth, Széchenyi, Vörösmarty utca, út, tér található, valamint sok városnév is többször fordul elô. Széchenyi István az egyik legnépszerûbb névadó. Joggal! Érdekes azonban, hogy Budapest belterületén mindössze egy kisebb utca viseli a nevét. Igaz, a Lánchíd teljes neve: Széchenyi Lánchíd, de ritkán említjük így. Aminthogy a Széchenyi rakpartot is, hiszen alig néhány épület kapuja nyílik erre szép útra. Az út általában hosszú és széles, az utca szokásosan keskeny és rövid. Vannak persze kivételek. A budai hegyvidéken a keskeny, eldugott utcácskákat is útnak nevezik, mert hiszen valamikor még erdei környezetben jelölték ki ôket, és inkább országútra emlékeztettek, mint városi közterületre – a funkciójukat illetôen is. A Lehel utca viszont fôútvonal, hosszú, széles, mégsem út: régen bizony „csak” utcák voltak a helyén. A Mester utcáról – mint a dalból is tudjuk: messze van a vége – éppen az elôbbi ellenkezôjét mondhatjuk el. A nyomvonalak többnyire réges-régen kialakultak, de az évszázadok során módosultak is. Ezért van az, hogy például a Belvárosban meglehetôsen szabálytalan az utcahálózat, de még az egykori falakon kívül is láthatunk furcsa vonalvezetést. Ilyen a többi között a Dohány utca: a Kiskörútból erôs kanyarral ágazik ki. Ezzel szemben Újipótvárosban a még a 19. században tervezett közterület-hálózat teljesen szabályos, derékszögû keresztezôdésekkel. A Szent István körúttól északra elterülô városrészben üzemek, telepek, nyomornegyedek sorakoztak. Eredeti jellegét mutatja a régi Pannónia utca vonala. Északi irányban, a malmok, gyárak között, elkanyarodott a Duna felé, szabálytalanul, ferdén keresztezve a tervezett utcákat. Még vasúti vágány is futott benne. Ilyen sínpár másutt is volt. Nem is olyan régen szûnt meg végleg a Kárpát utcai, akkor, amikor ezt a területet rendezték, és a környékén megindult a nagy lakásépítkezés. A vasúti pálya bekanyarodott egyes gyárak udvarára is. Alig néhány éve szedték fel a száz éves síneket, amikor például az egykori Padolat Gyár helyén egy hatalmas tömböt építettek. A vasúti teherszállítás érdekessége, hogy a Nyugati pályaudvartól, a jelenlegi Balaton utca nyomvonalán, a Dunáig is vezetett egy sínpár, nyilván a folyamon és az elsô (Budapest – Vác) vaspálya-vonalon szállított áru kicserélésére. Ennek nyoma csak az 1850 körüli térképeken látható, a késôbbieken már nem. A XIII. kerületi Lôportár dûlôben szinte kizárólag katonai objektumok voltak. A Szabolcs utca külsô szakaszán rendezkedtek be a nagy katonai élelem- és állattakarmányozási raktárak. A vasút területérôl egy sínpár vezet be ebbe a raktár-labirintusba, és a meglehetôsen szûk helyen remek fordítókorongokat építettek eleink a vágányokhoz. (Ma már használaton kívül rozsdállanak.) Ezeknek az iparvágányoknak, a vasúti teherszállításnak valaha nagyon jelentôs szerepe a teherautófuvarozás gyors elterjedése folytán a fôvárosban a 20. századra megszûnt. A város kerületekbôl áll, mindegyiknek neve van. A Belváros – így: nagy kezdôbetûvel – csak a jelenlegi V. kerület déli, réges-régen fallal körített részét jelölheti. (A fal maradványai egyes Vámház körúti, Múzeum körúti lakóházak udvarán ma is állnak). A régi Belváros határai: Vámház körút – Múzeum körút – Károly körút – Deák Ferenc utca. Az V. kerület többi része, a Szent István körútig: Lipótváros. Sajnos gyakran olvashatunk ilyesmit: a belvárosi Nagymezô utcában... (pedig ez az utca a Terézvárosban található). Vagy: a Belvárosban, a Ferenc körúton... (vagyis a Ferencvárosban!). Persze kisbetûvel írva nemigen lehet kifogásunk ez ellen, mégis szabatosabb és pontosabb lenne, ha ezekrôl a városrészekrôl azt írnánk, mondanánk: Budapest belterületén találhatók. Nem is kétséges, hosszan lehetne folytatni még a példák s tendenciák történeti elemzését, különös tekintettel a közterületekre s megjelölésükre. De ahhoz ennyi is elég, hogy bizonyítva lássuk: a história lenyomata minden elnevezés a fôvárosban (is). Régi idôk nyomait ôrzi, sokszor megfejtetlenül, ebben az új világban. ● 25 BUDAPEST 2008 május
