Budapest, 2008. (31. évfolyam)
5. szám május - Friedrich Ildikó: Ez itt újra az Irgalom Háza
Nem Velencében járunk, a csipkés-csodás katedrális elôtt tolongó turisták és galambok között, hanem Óbudán, ahol az egyik mellékutcát 1901 óta, immár száz és hét esztendeje San Marco névvel illetik. Az 1900-as év jelentôs dátumnak számít ezen a környéken. Miközben Pesten, a Sugár úton ilyentájt sorra épültek a három-négyemeletes elegáns paloták, itt többnyire földszintes, vályogból épített szerény hajlékokban laktak az emberek. A Dunától a hegyekig elterülô lapályos vidéken bôven akadt még üres telek. Egy ilyet vásárolt meg San Marco hercegné, nagyszentmiklósi Nákó Miléva grófnô. Miléva Nákó József gróf torontáli föld birtokos és Vuchetich Anasztázia egyetlen gyermeke volt, 1838-ban született Pesten. Tizennyolc évesen ment férjhez Capecce Zurio San Marco nápolyi születésû her ceghez. Húsz év házasság után a grófnô megözvegyült, és miután gyermekei nem voltak, a tekintélyes vagyonnal rendelkezô, mélyen vallásos asszony megkezdte vagyona közcélú szétosztását. Elsôként a Torontál megyei Nagykomlóson, Nákófalván, Máriaföldön alapított zárdákat és leányiskolákat, majd Óbudán építtette meg a Jó Pásztor Házát, amelyben a rossz útra tévedt, „romlott” lányok nevelôintézete kezdte meg mûködését, apácák felügyelete alatt. 1900. június 21-én szülei és férje emlékére, valamint a keresztény egyház 1900 éves, a magyar katolikus egyház 900 éves fennállásának tiszteletére alapítványt tett Irgalom Háza elnevezéssel, szegény sorban élô, gyógyíthatatlan betegek részére. A programot a gyakorlatban befogadó kórházépületet ugyancsak egy óbudai telken óhajtotta felépíteni. A Nagykomlóson kelt alapító okiratot Vaszary Kolos esztergomi bíbornok herceg prímás jóváhagyta és elfogadta. A fôvárosnak adományozott telket és a rajta lévô építményt 1900. július 8-án a budapesti I-III. kerületi királyi járásbíróság telekkönyvi hivatala bejegyezte. Szeptember 1-jén a Belügyminisztérium jóváhagyásával szentesítette. Az Irgalom Háza nevével jelzi a tehetetlen, kiszolgáltatott, szenvedô ember iránti szánalmat és segíteni akarást, a vagyonát megosztani kész, nagylelkû emberre utal, aki tudja, hogy kötelessége enyhíteni az emberi nyomorúságon. Nákó Miléva grófnôt ez a gesztusa más nemesen és felelôsen cselekvô arisztokraták körébe helyezte – hasonlóan Batthyány-Strattmann László herceghez, aki ugyanezen idôben Köpcsényben (ma Burgenland), majd körmendi birtokán alapított a szegényeknek ingyenes szemkórházat. Az Irgalom Házába korra, nemre, vallásra való tekintet nélkül fölvették mindazon gyógyíthatatlan betegeket, akik nem elmebajban vagy fertôzô betegségben szenvedtek, és más kórházban nem kaptak ellátást. Magyarországi honossággal rendelkezôk elônyben részesültek. Az ápolással a páli Szent Vin cérôl elnevezett Irgalmas Nénéket bízták meg, akik Franciaországban kezdték meg a szegények szolgálatát – a betegápolás terén a 17. század óta bizonyították rátermettségüket, megbízhatóságukat. Valamennyi beteg sorsa egy-egy dráma volt. Szenvedésben és megaláztatásban bôven volt részük, amíg eljutottak ide, a végsô menedékhez. Pénz nélkül, éhezve, halálos betegen találtak rá a kórházra, ahol kaptak egy tál meleg ételt, végre tiszta ágyba fekhettek és megpihenhettek. A Párizs környéki népviseletet idézô fehér fôkötôs irgalmas „nénék” bekötözték a sebeiket, gyógyírt adtak fájdalmaikra, egy-egy jó szóval próbáltak vigaszt nyújtani a vigasztalanoknak. 1901. április 23-án áldotta meg Kohl Medárd püspök a menedékhelyet, a zárókövet Vaszary Kolos hercegprímás október 31-én helyezte el. Három beteg felvételével nyílt meg a kórház még ebben a hónapban. Az elsô emeleten a nôi, a másodikon a férfi betegeket helyezték Ez itt újra az Irgalom Háza Friedrich Ildikó A hírek szerint néhány héten belül, júniusban átadják újra az Irgalom Házát, Óbudán, most a fôváros intézményét, felújítva, korszerûsítve, a rászorulóknak. Fogyatékos gyermekeket gondoznak majd itt, abban az intézményben, amelyet az utcának is nevet adó San Marco hercegné alapított bô száz esztendeje. A humánum üzenete újra él s gyakorolja hivatását Budapesten, ahol nem mindig szokás, sôt! megbecsülni, amit kipróbált és értéknek mutat fel az idô. 26 BUDAPEST 2008 május fotó: Sebestyén László forrás: FSZEK Budapest Gyûjtemény
