Budapest, 2008. (31. évfolyam)
5. szám május - Búza Péter: Bliccelők (I.)
– Ugyan, kisanya. Csak nem képzeli, hogy egy vacak jegy miatt leesem! – Legközelebb kettôt veszünk, szivikém! Pápá! (És leugranak.) – Ötven fillérért egy felnôtt ember soha se tenne ilyet! – Jól mondja! Sose tenne ilyet! – Kérem a jegyet megváltani vagy kezelésre átadni. Kezelte már a jegyét? – Tessék? Ja! Hogyne, persze. – Legyen szíves még egyszer megmutatni. - Ide... Idetettem. Nahát... Hát akkor kérek egy vonalat! – Kettô vonalat... (Mondja már a kalauznô, rámutatva a méretes csomagra.) A következô jelenet fôszereplôje egy másik bliccelôtípus képviselôje. Két mondatban foglalja össze üzenetét a narrátor, hogy aztán megkezdôdjék az újabb párbeszéd, amelynek egyébként föltûnik egy sajátos hivatalt viselô szereplôje is, a társadalmi ellenôr. Ô képviseli az öntudatos szocialista polgárt. (Igaz, ennek fejében senki se kéri tôle a jegyet...) Az elmélyült olvasó típusa. Fôleg akkor mûvelôdik, amikor a kalauz a jegyeket kéri. – Kérem, uram, ön még nem váltotta meg a jegyét. – Mit szól bele? Mi köze hozzá? – Nagyon is sok. Én ugyanis társadalmi ellenôr vagyok. A kalauz többször is járt erre, és ön mégsem váltott jegyet. – Úgyis a végállomásig megyek. – Kérem, a kalauz elsô felszólítására meg kell váltani a menetjegyet. De nálam is megválthatja. Milyen lesz? – Átszálló!!! – Három ötven (ez a büntetés tétele: óh, irgalom anyja ne hagyj el!) meg a menetjegy ára, hetven, tehát négy forint húsz fillér. Tessék. Köszönöm. Az utas feláll, leszáll. – Mégsem a végállomásig megy? Halljuk még, ahogy visszakiabál, súlyos indulattal: – Nem! Árdrágítás! Tiszta árdrágítás!!!! ● 21 BUDAPEST 2008 május
