Budapest, 2008. (31. évfolyam)
5. szám május - Mezei Gábor: Múzeum a Ligetben
Boldogult ifjúkorom kedvenc helye volt – vajon most milyen? Akkor még természetesen csak az eredeti csarnok állt, nem volt benne ûrkabin, sem igazi vitorláshajó... Jelentôs új szárnnyal bôvült azóta a Közlekedési Múzeum épülete, sokkal több lett a kiállítási hely, a homlokzatról nem beszélünk, nem is érdemes, semmi köze az eredetihez. Bejárata persze van, és mint általában szokás nálunk – ha több bejárat van, mert az építészek megtervezik – az egyik zárva. A fôbejárat elé csinos kis épületecske került, inkább csak tetô, innen jutunk az elôtérbe, szemben a pénztár, balra a büfé, részben tervezett padokkal, hangsúlyos, vaskos faszerkezet, egyébként a bútor fém, alumínium, a pult és az állvány jelentéktelen, kissé szedett-vedett, jobbat érdemelne a ház. Balra indulok innen a nagy kiállítási térbe, modern üvegportálon-ajtón át: a számtalan össze nem illô részlet egyike. Itt van A magyar vasutak története kiállítás, körben a teremben tablók sora, sok információ, nem túl sok, jól olvasható elég nagy betûkkel, szép a grafika. Középen a vasúti kocsik és számtalan modell, mind remekmû. Nincs is túl sok kedvem az enteriôrrôl beszélni – a mintás, fôleg vörös márványból lévô padlóburkolat, a lamellás, áttetszô mûanyag mennyezet, amely átenged némi fényt, de piszkos –, igazából érdektelen. A világítás sajnos valóban gyenge, a pompás modellek diszkrét homályban állnak vitrinjeikben. 1846-ban indult a gôzüzemû vasút Pestrôl Vácra, a kiállítás 1945-ig meséli a történetet. Egy szerény állomásépület a terem oldalán, viaszforgalmistával, berendezve – most nosztalgia fotográfus dolgozik ott, ré gi ruhákban fényképeztethetjük magunkat. Eredeti ötlet. Ha az elôcsarnokból jobbra indulunk el, a motorkerékpárok, majd az autók következnek a kupolás Baross Gábor teremben. Itt látható a Magomobil taxi, 1924-ben készült a Magyar Általános Gépgyárban – az ötvenes évekig közlekedett, volt tehát magyar jármûgyártás! Az emeleten az Ikarus kiállítás zárva, tekintsem jelképesnek? A nagy kiállítási tér emeletén – galériáján – a hajózás a téma. A lépcsô anyaga más kô, mint a lenti padló, fenn a burkolat kerámia lap, tovább az új részbe szürke márvány lépcsô vezet, a korlátok különbözôek. Az átjáró felé az új részbe két holt terület mellett megyünk át, az egyik oldalon ki is van írva: nem kiállítási terület. A két épületrész között átmenô légterû, fémszerkezetû, csupa üveg összekötô tér, az egyikben a Szent Jupát vitorlás hajó, a másikban a Szojuz 35 parancsnoki egysége, ebben utazott Farkas Bertalan az ûrben. (A padló fehér márvány...) A közlekedés története kiállítás már kevésbé tiszta grafikailag, mint a vasúttörténeti, sok a kisebb kép és szöveg. A Magyarország közútjai hasonló – de el kell ismernem, hogy rengeteg az információ, mindegyik bemutató gazdag. A tetôteraszon igazi repülôgép, a teraszra nem lehet kimenni. Kár. Az épületben benn Zsélyi Aladár II. jelû repülôgépe, 1910-ben készült, hazai terv és építés. A Kölber Testvérek kocsigyártó cégének remeke az országgyûlés elnökének millenniumi díszhintója – micsoda pompás (kis)iparunk volt hajdanán! Megint csak más anyagok és más formák a külön teremrészben, fa korlátok, hatalmas terepasztal, immár a harmadik. Igazi sorompót engednek le, amikor jön a vonat. Ebben a rovatban illene csak a belsôépítészetrôl beszélni. De ebben az esetben nem érdemes. Hiszen ez egy pompás múzeum, tele remekmûvekkel, a modellek igazi mûtárgyak, a vasutak, hajók, hídmodellek mind és az igazi jármûvek szintén. Vasárnap délelôtt is voltam ott, a Liget tele van emberekkel, parkolni alig lehet, és a múzeumban mégis kevesen nézelôdnek. Vajon miért? Bizonyára nem az építészeti átgondolatlanság okán. Nagyszerû élmény, meg kell nézni! ● Múzeum a Ligetben szöveg: Mezei Gábor, fotó: Sebestyén László 9 BUDAPEST 2008 május ENTERI-ÔR
