Budapest, 2008. (31. évfolyam)
4. szám április - Demeter Zsuzsanna: Erdélyi Mór, a sokoldalú fotográfus
Az itt bemutatott képeinek egyike mintegy summázza Erdélyi munkásságának jellemzôit. A fotón egyszerre jelenik meg az eltûnôben lévô Géza (ma Garibaldi) utca földszintes, lebontásra váró, rozoga házaival és az 1896-ban már álló, de még nem befejezett Országház, elôtérben a Géza utca lakóival, bizonyítva, hogy Erdélyi milyen fontosnak tartotta nemcsak a környezeti átalakulás, hanem a városban élô (fôleg a társadalom alsóbb rétegeihez tartozó) emberek hétköznapjainak megörökítését is. A szociális érzékenység késôbbi, elsôsorban zsánerképein is folyamatosan jelen van. Dunai látképe a múzeum gyûjteményében lévô nyolc darab nagyméretû, 48,5x36 centiméteres felvétel egyike, amely az akkori világ legnagyobb fesztávú lánchídjának, az Eskü téri Duna-hídnak (Erzsébet-híd) lánc szerelési munkáit ábrázolja. Erdélyi nemcsak a híd építésének folyamatát, hanem azt megelôzôen az építkezéssel kapcsolatban a régi Belváros nagy épületbontásait (régi pesti Városháza bontása) és az új létrejöttét is folyamatosan dokumentálta. Az 1910-es évek elsô fele a fôváros életében többek között az iskolaépítések korszaka. A Bárczy István polgármestersége idejében megvalósult hároméves bérház- és iskolaépítési program (1909-1912) keretében városszerte épültek fel a jórészt még ma is mûködô községi elemi és polgári tanintézetek. Több száz felvételt készített ezekrôl, a pincétôl a padlásig végigfotózva ôket. Képei jelentôs dokumentumai nemcsak az építészettörténetnek, hanem az oktatástörténetnek is: rajtuk keresztül rekonstruálhatók a korabeli tantermek, irodák, tornatermek, szertárak és azok felszerelései, képein jelen vannak maguk az épületet használó gyerekek és tanáraik. Az itt bemutatott fénykép a Kertész utcai polgári fiúiskola tetôteraszán készült egy rajzóra alkalmával, emléket állítva a korszak nemzetközi megbecsülést szerzett fôvárosi rajzoktatásának is. Riportképeinek egyik legszebb darabja az utcai cipôtisztító fényképe – ahogy az a hirdetôoszlopon elhelyezett falragaszokból kiderül – 1912-ben készült, s a 65-ös villamosjárat útvonalát figyelembe véve valószínûleg a Rákóczi úton. Már szinte közhely, hogy Erdélyit éppúgy, mint számos kortársát megihlette a modernizációval, városfejlesztéssel eltûnô városrészek hangulata. A Tabánt szenvedélyesen, szinte megszállottként fényképezte az 1920-as évekig. A ma már csak irodalmi emlékekbôl ismert utcák, terek fotóiról sokszor nem is állapítható meg, hogy mely években, akár évtizedben készültek. A legkésôbbiekrôl azonban tudható, hogy ekkor már jobban érdekelték a részletek, belépett a házak ajtaján, kapukat, belsô udvarokat, lépcsôfeljárókat, a városrész lakóit fényképezte. Általában is elmondható: munkásságára alapvetôen a magas technikai színvonalon kivitelezett hiteles dokumentálás jellemzô, amely szakmai rátermettséggel, szorgalommal és kitûnô üzleti érzékkel párosult. Jóllehet technikai felkészültsége lehetôséget adott volna erre, fényképészként nem voltak mûvészi ambíciói, ezért is egyedi az a fénykép, amelynek negatívja a Kígyó térrôl készült (valószínûleg 1900 körül), a jó húsz évvel késôbbi, éjszakai felvétel illúzióját keltô nagyítás pedig fotótechnikai kísérletezés eredménye. A Budapesti Történeti Múzeum régi adósságát törlesztette, amikor 2007 novemberében Budapesti fotográfusok címmel elindított kiállítássorozatának elsô tárlatán Erdélyi Mór budapesti képeit mutatta be a közönségnek. Folytatásként 2008. április végétôl iskolákról készült munkáit állítjuk ki a Kiscelli Múzeumban. A rendezôk 2008-ban egy album megjelentetését is tervezik a gyûjteményben ôrzött fényképeibôl. ● A képek forrása: BTM Kiscelli Múzeum Fényképtár. 14 BUDAPEST 2008 április Rajzóra a Kertész utcai polgári fiúiskola tetôteraszán, 1912 körül, ezüst zselatin
