Budapest, 2008. (31. évfolyam)
4. szám április - Demeter Zsuzsanna: Erdélyi Mór, a sokoldalú fotográfus
az idegenforgalom fejlôdése többek között a fotográfia széles körben való elterjedésének is köszönhetô. Teleki Pál hoz fûzôdô barátsága révén a National Geographic Magazin számára is dolgozott, a trianoni békeszerzôdés alapján elcsatolt magyar területekrôl publikált írásokat fotográfiáival illusztrálták. Munkásságát, különösen az oktatás területén kifejtett tevékenységét, mindvégig általános erkölcsi és anyagi elismerés övezte, amelynek betetôzése kormányfôtanácsosi kinevezése volt. Hosszú betegség után, 1934-ben halt meg. Fényképeibôl elsôsorban azok maradtak meg az utókornak, melyeket még ô maga adott át és el a különbözô intézményeknek, közgyûjteményeknek. Mûtermében felhalmozott és katalogizált fényképei, lemezei (közel 150 ezer negatív) nagyrészt megsemmisültek, elkallódtak. Erdélyi Mór fotográfusi munkássága közel ötven esztendôt ölelt fel, ez idô alatt több ezer képet készített a fôváros utcáiról, tereirôl, épületeirôl és az itt élôkrôl. Budapesti városképei legnagyobb részét a BTM Kiscelli Múzeum (korábban Fôvárosi Múzeum) ôrzi. Erdélyi – akinek a fotográfia sorsával, rendeltetésével kapcsolatban is megvoltak az elképzelései – Budapestrôl készített fotóinak nagy részét maga is a Fôvárosi Múzeumnak szánta. Képeit eleve vagy megrendelésre készítette, vagy jó üzletemberként maga ajánlotta fel megvételre. A fotográfus és a múzeum között több évtizedes volt az együttmûködés. A várostörténeti gyûjtemény legkorábban beleltározott fényképei is Erdélyi-felvételek (107 darab, az 1890-es évek közepén készült fotó), amelyek megvásárlásával Toldy László fôle véltárnok a múzeum megalapítását követôen lerakta a fényképgyûjtemény alapjait. A múzeum vezetése ezután több alkalommal kérte a Fôvárosi Tanácsot, hogy az általa fontosnak tartott, megörökítésre érdemes városrészekrôl, épületekrôl fényképek készítését engedélyezze Erdélyi számára. Idôvel a tanács által közvetlenül megrendelt képek is (mivel Erdélyi a városnak is folyamatosan dolgozott) a múzeumba kerültek az ügyosztályokról. Fotó- és múzeumtörténeti érdekesség, hogy Erdélyi negatívjait évekkel késôbb újra nagyította, majd újból eladta. A gyûjtemény így ôriz olyan 19. század végi felvételeket (akár három kópiában), amelyek más-más technikával készültek (albumin, celloidin, ezüst zselatin), akár húsz-huszonöt év különbséggel. Témái rendkívül változatosak. Éppúgy dokumentálják a 19. század végén a régi Belváros átalakítását, mint a 20. század elsô évtizedeinek városépítési programjait (iskola-, kislakásépítés), és képet adnak olyan eltûnt városrészekrôl, mint a Tabán vagy a régi Óbuda. 13 BUDAPEST 2008 április Cipôtisztító a Rákóczi (?) úton, 1912, ezüst zselatin A Hadnagy utca 24. kapuja a Tabánban, 1920-as évek, ezüst zselatin
