Budapest, 2007. (30. évfolyam)
9. szám szeptember - Kálmán Attila: Százéves jövendölés a budapesti vízi közlekedésről
társaság (CSÁV) megjelenése volt. Az 1872. évi XXXVI. törvénycikkel létrejött Budapest helyi- és átkelési hajóforgalmát ettôl kezdve két nagy társaság, a DGT és a CSÁV versenye határozta meg. Utóbbi 1872-es alapításánál Hochard Ferenc üzletember mellett a komoly hazai és nemzetközi hírnévvel rendelkezô Türr István tábornok is jelen volt. A vállalkozás elsô hajói, a Gyula, a Ferencz, a Kálmán, az Ede, az Ágoston, a Menyhért, a Froher, a Frank és a Schlick a Schlick Ottó hajóépítô mérnök gyárá ban készült csavargôzösök voltak. Majd jöttek a helynevekrôl keresztelt hajók: az Ó-Buda, az Új-Pest, a Buda, a Pest, néhány évvel késôbb a Bombatér, a Tabán, az Országház, a Margitsziget, a Vigarda, a Szent-Gellérthegy és a Budafok. A CSÁV által szállított utasok száma már a második évben meghaladta a 3,6 milliót, a DGT 250 ezres személyforgalma ennek csak a töredéke volt. A századforduló környékén aztán a dunai hajózásnak egyre nagyobb „ellenfelei” akadtak: a margitszigeti szárnyhíd 1900-as megnyitása, a villamosvasutak megjelenése s az Erzsébet híd 1903-as átadása. Palóczi Antal 1902-ben már meglehetôsen keserûen festi le a helyzetet, ellenpéldaként említve egy 1897-es adatot, miszerint Párizsban a hajókkal közvetített személyforgalom elérte a 25 milliót. Budapest nagyvárossá emelése közben „a felsô rakodópartot a kocsi forgalomtól teljesen elzárva, kizárólag sétauttá avatták föl, a mely egyoldalú intézkedéssel kielégítették ugyan egy idôre a kis város igényeit, de meggátolták egyúttal azt, hogy a hajózási forgalom valamikor a szárazföldön létesítendô vasúti forgalmi hálózattal célszerûen egybekapcsoltassék! (...) a minek az lôn a következménye, hogy idôvel megszûnt a kapcsolat a Duna hajózási forgalom és a városi forgalom között!” Mintha csak a mai Budapesten járnánk... A fôvárosi hajózást 1917-ben mind a DGT, mind a CSÁV feladta. Utóbbi hajóit a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság (MFTR) vette át, ám az elsô világháború akadályozta tervei megvalósítását. A társaság évi 200 ezer forintnyi államsegélyt kapott, cserébe vállalta a helyi járatok fenntartását. A háborús összeomlás után a cég csak 1921-ben tudta újraindítani a hajóforgalmat, ám a húszas évek végétôl fellendült az autóbusz- és taxiforgalom. A buszon utazók száma a harmincas években meghaladta a 30 milliót, miközben a hajózás elsô világháború elôtti öt-hat milliós utasszáma folyamatosan csökkent, kétmillió alá. Ráadásul a második világháború utolsó két éve, végül a dunai hidak felrobbantása teljesen ellehetetlenítette a folyami átkelést. A BKV-s hajózás idôszaka Néhány, az újjáépítéshez kapcsolódó és mûködô kísérlet után igazi elôretörést 1968. január elseje hozott. Ekkor a Fôvárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága a Városi Villamosvasút, a Fôvárosi Autóbuszüzem, a Budapesti Helyi Érdekû Vasút és a Fôvárosi Hajózási Vállalat összevonásával megalakította a Budapesti Közlekedési Vállalatot. A BKV 21 motoros kishajót és két kompot kapott. A jármûvek az év során hárommillió utaskilométert tettek meg, az utasszám ugyan elérte a kétmilliót, de a hajók férôhely-kihasználtsága mindössze 21,7 százalékos volt. 1968-ban kilenc átkelô járat üzemelt, és május 1-jétôl szeptember 30-ig rendszeres közlekedés volt a Lágymányos− Boráros tér− Margitsziget, valamint a Jászai Mari tér− Római part− Pünkösdfürdô vonalon, nagyjából félórás követéssel. A hidak újjáépítésével, a villamospálya kialakításával, majd 1972. december 22-én a kelet-nyugati metró második, Duna alatti szakaszának elkészültével az átkelôhajók forgalma gyors ütemben csökkenni kezdett. A BKV üzemágaként mûködô hajózást 1971. január elsejével üzemegységgé alakították. A hetvenes években már érezhetô negatív gazdasági változások következtében egyre csekélyebb lett az állami támogatás, az eszközpark pedig az évek során elöregedett. Több járatot be is kellett szüntetni, csupán a margitszigeti népszerûsége maradt meg. Igaz, a hanyatlás ellenére 1979-ben még számos vonalon közlekedtek a BKV motoros kishajói. A rendszerváltás elôtt, 1988-ban 19 kishajó és két komp volt a BKV tulajdonában, ám az utasszám 1986-ban már nem érte el az 1,7 milliót. A hajók 1987-tôl csak 24 helyen álltak meg, a járatok ritkultak, a fôvárosiak elszoktak a hajótól. Míg 1993-ban 20, 1996-ban már csak 15 hajó és egy komp állt a BKV szolgálatában. A hajók 15 helyen álltak meg, a férôhely-kihasználtság pedig alig 13 százalékos: csupán 53 ezer utasa volt a BKV hajóinak. A hajózási ágazatot végül 1997-ben megszüntették. ● 31 BUDAPEST 2007 szeptember forrás: BKV archívum
