Budapest, 2007. (30. évfolyam)
2. szám február - Mezei Gábor: Szimpla és mégis: remek!
szépen megvilágítva, a tervek között üvegház is szerepel. Magam persze, mint konzervatív belsôépítész, szívesen találnék hibát, megnézem tehát a mosdókat. Az ajtó a vendégtér felôl nézve keretbetétes, ócska, lomtalanításból származó, de bepácolt darab. Benn azután maga a civilizáció: tiszta, korszerû, csempézett, kerámia és rozsdamentes acél, tökéletes. A változatos terekben csupa látványosság. Az emeleti kiszolgáló pultban több száz különbözô palack, egymásra dobálva, hátulról megvilágítva, mint egy színes üvegfal. A falakon kevés vakolat, a nyers tégla dekoratív. Táblák és grafika. Az ülôbútorok különfélék, fa és vas és padok, mûanyagot nem láttam. Abrosz ugyebár nincs, étlap, árlap a falon nagy táblán a pult mellett. Mindent manuálisan, ingyen, amit csak lehet. A szellôzés profi. Talán mondanom sem kell, hogy itt sem mûködött közre belsôépítész. A bölcsész fiúk létrehozták Pest sikeres, vonzó találkozó helyét. Ez nem kávézó, nem étterem, nem romkocsma, nem alternatív mûvelôdési hely, ez minden együtt. A Szimpla kert, remek. Remélem, hogy a tulajdonosok, akik bérbe adták, a kerületi önkormányzat, a mûemléki hatóság, a város, a környék lakói felismerik és tudják, hogy ez érték, amelyet meg kell védeni. Ettôl (is) lesz Budapest világváros ismét. ● 11 BUDAPEST 2007 február
