Budapest, 2007. (30. évfolyam)
12. szám december - Csordás Lajos: Mese: masé volt kővé vált
A román kori traktust hagyták a végére, mert az eredeti épületbôl az állta legjobban a sarat. Annak több része amúgy is kôbôl készült. Végül száz esztendeje, 1907 nyarán (a naptár pontos dátuma szerint június 9-én) nyílt meg az immár évszázadokra épített álomvárkastély. Az évszázadokból az elsô tehát éppen az idén telt ki. És mi, akik ma nézzük, elmondhatjuk: varázsa egy évszázad múltán sem veszett el. Volt persze azóta olyan idôszak, amikor a historizmust, melynek jegyében ez a csoda is épült, semmibe sem vették. Mert csak idézetnek, utánzatnak tartották. Nem is védték. Persze, a ligeti Vajdahunyadvárat akkor sem bántották, amikor giccsnek tartották, visszaépítették elpusztult részeit a második világháború után is, meg ’56 után ismét. Ma már az építészettörténet és a mûemlékvédelem elismeri az eklektikát. Nem is nagyon vethetnénk meg, mert a mi korunk, a posztmodern is hasonlít hozzá. Például abban, hogy idézeteket használ. Persze Alpár korában még komolyan vették ezeket az idézeteket, ma csak játszanak velük. Alpárt a stíluskavalkád miatt bántani hogyan is lehetne! Éppen az volt a vállalt feladat, hogy épülete mutassa be egy-egy történelmi kor legszebb, legjellegzetesebb emlékeit. Eredetileg három különálló traktust tervezett, s a millenniumi kiállításra még úgy is valósult meg a „történelmi fôcsoport”, hogy egy román kori, valamint a hozzá csak a kapuval kapcsolódó gótikus és egy külön reneszánsz-barokk épületegyüttes állt egymás mellett a városligeti tó szigetén. Ezek közül a kortársaknak különösen a gótikus – a vajdahunyadi elemeket tartalmazó – tag tetszett. Ezért is emlegették fôleg ezt, s ragadt végül az egész épületcsoporton rajta a név. Az 1907-re elkészült újjáépítéskor kapcsolódott végül összekötô elemekkel egy építménnyé mindhárom rész. A várkastély részletei nem tartalmatlan idézetek: értékükön és helyükön jelennek meg. Alpár sem titkolta, hogy mit, honnan vett, ahogy egy múzeumban sem hallgatják el a látogató elôl, hogy éppen mit lát. Igaz, az egyes részletek ugyan feliratozva nincsenek, de az idegenvezetôk még ma is úgy vezetik végig a turistákat, hogy elmondják, honnan került „a tárlóba” ez vagy az a torony, falszakasz, homlokzati tétel. Mindet persze ritkán tehetik, kevés látogatót érdekel igazán az ilyen tüzetes leltár. Engem azonban érdekelt, s az épület történetét kötetben is feldolgozó Rosch Gábor építész, valamint a jubileumi kiállítást rendezô Szatmári Sarolta igazgatóhelyettes asszony segítségét kértem. Körülbelül harminc azonosítható részletet számoltunk össsze. Az egyik legismertebb és legpontosabb másolat a román csoportban lévô Jáki kápolna kapuja, mely az 1256-ban épült eredeti templomnak méretarányos és néhány részlettôl eltekintve pontos másolata. Maga a kápolna azonban jóval kisebb, mint a jáki templom, s alaprajzában is inkább a lébényit követi. A kápolnához kapcsolódó kolostor kerengôjében a 24 oszlop túlnyomó részt szintén jáki részletekbôl építkezik, de szabad tervezés, nincs köztük két egyforma darab. A kolostorudvar közepén álló díszkútról tudják, hogy szintén hû másolat, de azt már nem találták meg, hol állt (áll?) az eredeti. A kolostor termei szabad tervezésûek. A belsô faragványokon az általa a magyarral rokonnak tartott ónorvég ornamentika jelenik meg, míg hátulról, a sziget partjáról a román épületrész erôdszerû, olasz várkastélyokat idéz. A Vajdahunyadvár kapuja már átvezetés a gótikus épületcsoporthoz. A bal oldalán álló csúcsos, fiatornyos, úgynevezett „Kínzótorony” szepességi stílusban, szabadon tervezett építmény. A rajta látható zárterkély azonban már az erdélyi Vajdahunyadról való. Maga a kapu tarajos bástyafokaival és lôréseivel a horvátországi Djakovár püspöki erôdítményét idézi. A kapu bal oldalán álló zömök torony és híres párja, a „Nyebojsza” között húzódó gótikus homlokzat szintén Alpár szabad utánérzése, de benne a Bethlenek keresdi kastélyából átültetett lépcsôtér található. A vár sarkán áll a vajdahunyadi „Nyebojsza” (Ne félj!) torony mása, s hozzá kapcsolódik a Városligeti tó felôl a gótikus zárterkélyek sorát mutató vajdahunyadi homlokzat, belsejében a lovagteremmel. A díszes épülettagot félköríves szentélymásolat, a szepescsütörtökhelyi Zápolya-kápolna apszisa zárja. Szepescsütörtökhelyrôl való a gótikus Hunyadi-udvar erkélyelemeinek java, s egyik legszebb részlete a mai ajándékbolt ajtaja fölötti gótikus kôbaldachin a Mária-szoborral – mely a Zápolya-kápolna bejáratának másolata. Ezen át, az ajándékbolton keresztül ugyanabba a „keresdi” lépcsôházba jutunk, amelyet az elôbb kívülrôl szemlélve említettünk. E lépcsôtér udvar felôli végzôdését hatalmas rózsaablak díszíti, mintha odabenn templom lenne. A mérmûves ablak, közepén az ország címerével, szintén Alapár Ignác szerkesztése, üvegmotívumait is ô rajzolta meg. A többi Róth Miksa terve és munkája, a belsô 27 BUDAPEST 2007 december A vajdahunyadi épületrész Íves oldalszárny a barokk homlokzatról
