Budapest, 2007. (30. évfolyam)

11. szám november - Haba Péter: Gyarapszik a kampusz

Az épületek fôbb vonalaikban az informa­tikai tömb alaprajzi struktúráját követik. A Lázár Antal vezette A&D Stúdió készí ­tette a déli szárny terveit: ez két téglatestet mutat, melyek között nagy aula húzódik majd. Tömbjét a körútra és a rakpartra nézô oldalon üvegfalakkal határolták, hogy az épület megnyílhasson a Duna felé, s ekképp kellô hangsúlyt kapjon a fôtengely is. Az aula fölött egy ovaloid keresztmetszetû, blobszerû tömeg jele­nik meg (az építészeti argó a hólyagszerû épületeket nevezi így). Ebben két nagy elôadót alakítanak ki: az alsót ötszáz, a felsôt háromszáz hallgatónak. A két konvergáló oldalegységben tantermek, irodák, kiszolgálóhelyiségek sorakoznak majd a középen futó folyosó mentén. Hasonló rendszerû a Kaszás István ­Lázár Antal által jegyzett, a Szalonka Építésziroda által tervezett északi épület is, azzal a különbséggel, hogy a két eltérô hosszúságú hasáb egy-egy haránt irányú szárnnyal lehatárolt belsô udvart fog köz­re. Az üvegtetejû átrium itt is transzpa­rens, átlátást engedve a majdan kialakuló kör alakú köztérre és a Duna felé. Nem nehéz felfedezni, hogy közel tíz év elteltével öröklôdött az a telepítési szisztéma, amely az I épület esetében is egy sor funkcionális és formai-esz­tétikai problémát okozott. Érthetetlen, hogy a tervezés megindítása elôtt miért nem rendezték a területre vonatkozó szabályozás kérdéseit, holott a szakma képviselôi jórészt egyetértenek abban: teljesen elavult, az új célra alkalmatlan telek- és közmûstruktúrával, s – ráadás­képpen – elégtelen közlekedési adottsá­gokkal állunk szemben. Ha megpróbáljuk elképzelni az együttes körúti és Duna-felôli látványát, keskeny és magas, toronyszerû véghomlokzatok sorát látjuk, melyek egymástól eltérô szög­ben állnak. Ez akár változatos, dinamikus összképet is adhatna, ha nem figyelnénk fel a hasábok meglehetôsen esetleges, hol hegyesszögû, hol egyenes, hol lépcsôzetes elvágásaira. Nagyvonalú homlokzatsor helyett inkább felaprózott, túltagolt térfal­ra lehet számítani. Nem tesz jót az egyéb­ként is elég laza kompozíciónak a szervet­lenül illeszkedô gyalogoshíd sem. A homlokzatképzés terén az építészek a kampusz téglahagyományához igazod­tak: az egyenletesen kiosztott ablaksoro­kat a falsíkból messze kilépô, hullámzó vonalú árnyékolók törik meg. A száraz, gépiesen megrajzolt homlokzatok hangu­latát élénkítik valamelyest a déli elôadó kihasasodó falai és a fém-üveg burko­latba épített LED-világítórendszerek. A világító blob azonban a kortárs építészet nagy közhelyeinek egyike, olyan divatos fogás, amely Nyugat-Európában négy-öt évvel ezelôtt szinte minden nagyvárosban megjelent, de ma már inkább a kreativitás hiányaként értékelik. Bár a projekt tervtanácsi vitáján a hoz­záértôk számos – e cikkben is citált – rész­let tekintetében kifogást emeltek, konklú­ziójukban nevezték az elképzelést. Való igaz, hogy ha ez lenne Magyarországon az építészet átlagos színvonala, boldogok lehetnénk, de ez azért nem indok arra, hogy a szakmai fórumok egyszerûen át­lépjenek az alapvetô szabályozási-telepí­tési problémákon. ● 25 BUDAPEST 2007 november Szeptemberben letették az alapkövet Folyóparti homlokzat

Next

/
Oldalképek
Tartalom