Budapest, 2007. (30. évfolyam)
11. szám november - Zappe László: Faldöntés fesztivállal
az egyedüllétre. Sôt a kocsmában nem lehet nem társas életet élni, és én ezt a kényszert nem szeretem, és azért szeretem nagyon a kávét, mert a kávé abszolút engedi a magányosságot és az önállóságot. Van egy természetes aura mindenki körül, hogy egyedül élhet az ember, nincsen rákényszerítve, mint a kocsmában, hogy ha részegség van, akkor nekem is részegnek kell lennem. Ilyen kényszer nincsen. Nagyon sokat dolgoztam kávés helyeken, és dolgoznék most is, ha lenne ilyen helyem. Hiányolom is, mert itt, a saját kávézómban nem tudok dolgozni, mert mindig van valami, és mindig mindenért felelôsséget érzek, tehát nem szabad a szemem. Két kávézódat is be kellett zárnod már Budapesten. Hogyan élted meg ezt? Nehéz, még mindig nehéz errôl beszélnem, mert ez olyan nekem, mint két haláleset a szûk családban. Nem túlzok, mert a kávéház élôlény. Erôsebb élôlény, mint egy regény, ha megvan, akkor már nem lehet kény és kedv szerint befolyásolni. Akkor ez a gyerek csinálja veled azt, amit ô akar. És ez rossz dolog is lehet, de boldogító is. Azt látod, hogy melletted nô egy élôlény, és nagyon sok mindent adtál bele, de nagyon sok mindent kapsz is tôle. Szóval ezek a helyek intim és nagyon fontos életrészeim voltak. És egy kicsit mintha két nagy sebet vinnék azóta, mert nagyon fiatalon hagytak itt. Egy jó kávéház minimum száz évet él, többet, mint egy ember, mert több ember élteti, és ha meghal tizenkét vagy kilenc éves korában, az fájdalmas, durva dolog. És említettem már, milyen dupla fontosságú volt nekem az a véletlen, hogy Ady Endre ült és írt azon a helyen. Azt gondoltam, hogy méltó pap vagyok azon a százhúsz négyzetméteren, és jobb magyar mûemléket alig lehet kitalálni, mint egy föltámadt kávéházat. Másfél éven át üresen állt a hely, most találtak egy bérlôt. Ott is divatbolt lesz. Tíz éven át ült a talán legfontosabb magyar költô ott. Egy ilyen helyre szerintem nemcsak a fôvárosnak, hanem a nemzetnek is kötelezô lenne vigyázni egy kicsit. És most bugyit fognak árulni ott, ez szerintem egyszerûen méltatlan. ● 19 BUDAPEST 2007 november Alighanem nagyon magamba mélyedve igyekezhettem az Asbóth utcában a Budapesti Kamaraszínház Ericsson Stúdiója felé, mert csak az elôcsarnokban tûnt fel, hogy valami nem stimmel. Sôt semmi sem stimmelt. Zsinegeken mindenféle fényképek lógtak, éppen csak szemmagasság fölött, hogy jól lehessen látni ôket, s így zavarjanak a szabad mozgásban. Aztán csak eltelt valahogy az idô a kezdésig, ekkor azonban forgóajtó állta utunkat a nézôtérre. Igaz, ez nem okozott különösebb nehézséget, odabent viszont szabályosan berendezett vendéglátó-ipari egység fogadott (rendezô Léner András , díszlet-jelmez: Kovács Yvette). Tapasztalt nézô ilyenkor tudja, hogy a legtávolabbi sarkot kell megcéloznia, ki tudja, milyen interaktív örömökre készülnek a játszók. Most kifizetôdött a viszonylag hosszú feszengés az elôtérben, aránylag hamar bejutottam a terembe, még lehetett válogatni a fal mellett felsorakoztatott, nem asztalhoz rendelt székek között. Sikerült is biztonságba helyezni magam, nem is találtak el késôbb semmivel, és az egyik asztalon imitált szeretkezési jelenettôl is elválasztott néhány méter. Játszott viszont Hajdú István és ze nekara. Korunk semmilyen zenéjét fújták, kalimpálták, talán nem is rosszul, csak kicsit zavaróan. Végre, amikor mindenki elhelyezkedett, megkezdôdik az éttermi élet. És folyik tartósan. Ahhoz képest, hogy az óra szerint milyen rövid ideig, elég hosszan. Teljesen érdektelen emberek teljesen érdektelen hétköznapja zajlik. Szerelem támad egy vitából, amelynek tárgya, hogy illik-e reggelire füstölt csülköt enni, illetve hogyan kell azt elkészíteni. Berlin blues címmel Sven Regener né met popzenész, dalszöveg- és regényíró állítólag nagy sikerû regényének állítólag másutt ugyancsak nagy sikerû színpadi változatát látjuk Tasnádi István magyar színpadra alkalmazásában, Karafiáth Orsolya dalszövegeivel. Az elôzetes hírverésbôl annyira emlékszem, hogy a történet a berlini fal leomlásáról szólna, és hogy sok röhögést, majd a végére némi meghatódást ígértek. A falról viszont nagyon sokáig szó sem esik, egy-egy kaccanást pedig leginkább a közelemben ülô átírótól hallok, ô nyilván bensôségesebb viszonyban van a szöveggel, mint mi többiek. Az étteremben mindenféle emberek bukkannak föl, többnyire inkább alkalmazottak, ritkábban vendégek, mindenkinek van valamilyen titka vagy problémája, de véletlenül sem olyan, ami fölkeltené az érdeklôdésemet. És véletlenül sem olyan színészek játsszák ôket, és úgy, hogy az a legkisebb izgalmat is kiváltaná belôlem. A tulajdonos folyton bezárástól fél az esetleg betévedô drogosok miatt, a pincérlányt a szakácsnô és a fôszereplô törzsvendég, Lehmann úr szerelme féltékenységre gerjeszti, a zenélô alkalmazottról pedig kiderül, hogy képzômûvészeti ambíciók gyötrik. És természetesen nem maradhat ki a társaságból egy meleg fiatalember sem. Talán egy végtelennek tetszô óra is eltelik így, mire megérkeznek a törzsvendég szülei Nyugat-Németországból, akik némi izgalmat hoznak magukkal. Részben mert fiuk azt hazudta nekik, hogy éttermet vezet Nyugat-Berlinben, részben mert valami ajándékot hoztak a város keleti felében élô rokonuknak, amit Lehmann úrnak kellene átvinnie. Ekkor végre fölbukkan a fal, ahol hôsünk lebukik, nem sikerül átjutnia. Hamarosan azonban a fal is meg a szerelem is összeomlik, a csülkös szakácsnô nem szereti igazán Lehmann urat. A faldöntést különben a terem falára vetítik, nagyjából a fejem fölé, így semmit sem látok belôle – ez a biztonságos hely apró hátránya. Végre kiszabadulván az elôadásban különben sokat játszó forgóajtón és a bezsinegelt elôcsarnokon át, veszem észre, hogy az egész Asbóth utca le van zárva, a Király utca felé szürke fal emelkedik, a másik végén rendôrautó biztosít. A szokásos parkoló autók helyén preparált Trabantok állnak, az úttesten padok sorakoznak, kolbászt, sört, miegyebet lehet fogyasztani. Szép kis felhajtás, mondom, vajon minden elôadáskor ez lesz? Megtudom azonban, hogy a bemutatót kétnapos fesztivál keretezi egyebek közt Trabant-festéssel. Így csak egyetlen kérdés marad: a többi alkalommal vajon mi lesz az attrakció? ● Faldöntés fesztivállal Zappe László
