Budapest, 2007. (30. évfolyam)
11. szám november - Marafkó László: Egy Mars-lakó naplójából - Szerb Antal megidézése
A történet hitelességéért természetesen nem kezeskedhetünk, tehát apokrif iratnak tekinthetjük az alapjául szolgáló dokumentumot (Nihil obstat – Ecseri piac). Mármint hogy a rendszeres guberáló (nem gubernátor!) a fôvárosi kerületeknek az óramutató járásával tökéletesen ellentétes lomtalanítási akciói során valahol, két esernyôváz és egy mûbôr kalaptartó közt megtalálta a majdhogynem kapcsos könyvet, benne a különös jelekkel. Nem képírás volt, nem is betûk. Ezért adta olcsón. A vevô próbálkozott egyiptológus ismerôsénél a megfejtéssel – az sem boldogult vele. Mígnem a szomszéd kisfiú, aki ceruzahegyezôt kölcsönkérni jött, le nem verte az asztalról. „Jé – mondta, amikor beleolvasott –, ezt egy Mars-lakó írta. Pedig ott nincs is élet. Legalábbis az ûrszonda szerint.” A piacjáró férfi izgalomba jött: „Te el tudod olvasni?” „Megpróbálhatom.” „De hogy a csudába...” – aztán gyorsan felhagyott az aggályoskodással. „Érezni kell” – mondta a hatéves fiú, akinek szülei szerint pedig nagy a veszély, hogy a gyerek diszlexiás lesz. Így a teljes hétvégét azzal töltötték, hogy a gyerek magnóra mondta a majdnem kapcsos könyvben álló szövegeket. „Visszajöttem a Városba, ahol a Szelíd Avatott valamikor végigvezetett, angyali türelemmel kalauzolva a földi lények lakta helyeken. Az embereknek nevezettek mindig számlálnak valamit, amit idônek hívnak, pedig az majdnem olyan, mint az általuk beszívott levegô, csak akkor vehetô észre, ha fogytán van, így aztán állandóan rohannak, lihegnek, sóhajtoznak...” „Szelíd Avatottnak emberi neve is volt, Szerb Antal állt a névtábláján, amit aztán tréfás kedvû barátai rendre Szent Antalra javítottak, ô meg harag nélkül újra vissza.” A vevô elképedve megállította a kisfiút: „Ugye nem most találod ki ezeket, mert tényleg így tréfálták meg a barátai.” „Hogy tetszik gondolni?” – méltatlankodott a kisfiú. „Ide van írva, kitörölhetetlen tintával. És a lakások is. Szülôház: Deák tér 15. 1931: Múzeum utca, a Kálvin tér felé esô elsô ház, már lebontották. Tanított Kôbányán, majd a Gróf Széchenyi István Felsôkereskedelmi Fiúiskolában, Vas u. 9–11. Az utolsó idôkben lakásai: II., Torockó u. 6/b, egy kis Bauhaus-stí-Egy Mars-lakó naplójából Szerb Antalt megidézi Marafkó László, fotó: Sebestyén László 8 BUDAPEST 2007 november A SZELLEM HELYE Újlipótváros
