Budapest, 2007. (30. évfolyam)
11. szám november - Horváth Júlia Borbála: Borongolások
A Cserszegi Fûszeres a mai kor elvárásainak megfelelôen friss, könnyed és dinamikus, ugyanakkor primer aromáit megtartó egyéniség. A Thummerer Királyleányka aranysárgán pompázik, izgalmas, rózsaszín reflexekkel hódít, s évjáratának köszönhetô fiatalos savakkal tartja izgalomban rajongóit. A Szeremley Zeusz viszont egészen más habitus. Tekintélyes, zamatosan érett és telt, mértéktartó illattal, de jellemében azért felfedezhetô az édes-mézes rokonság. A Muscat Ottonel könnyed üdeségével szívesen házasodik sárga muskotállyal, hogy együtt létrehozzák a szép savharmóniájú, nagyon kedves, behízelgô szárazmuskotályt. Na, és az Irsai Olivér... Az Irsai Olivér korán érô, karcsúfajta, kiváló társalgó. Csemegeszôlô korában még nem lehet tudni róla mekkora karriert fut be, a trópusok aromája lengi körül a tôkéket, már a bogyók ízében is egyenes nagyvonalúság és könnyedség rejtôzik, majd az év szeszélye dönt, hogy szüretkor máshoz nem hasonlítható fajtatiszta vagy egysíkú egyéniséggel örvendezteti-e meg gazdáját. Olyan a bor, mint a folyékony vers – vallják a vérbeli borászok, némelyek esküsznek a dûlô-szelektálásra, amikor ugyanazon területrôl származó szôlôt öntenek a dézsákba, és iskoláztatják borrá válásáig. A borász pedig vele együtt nemesedik, s a teremtés mámorától lesz rajongó és költôi; a bor koronáját a templomablak-jelenségnek nevezi, midôn a pohárban meghintáztatott nedû az üveghez tapad, és vékony, gótikus ablaksorra emlékeztetô nyomot hagyva lecsorog. Odáig azonban rögös út vezet. Tökön a nyakas hegygerincek közötti lankán folyik a kíméletes (kézi) szüret, szó sincs vidám társadalmi eseményrôl, mely termékenységi rítus is lenne egyben, és a végén, este, nem ünneplés, zene és tánc következik, hanem gyors zacskós vacsora a fáradt munkásszállón. A környékbeliek ugyanis már nem szegôdnek el szüretelni semmiféle gazdaságba, de a szomszédos gazdához sem, inkább beállnak takarítani vagy maltert keverni, így hát jönnek az idegenek, róluk otthon nem tudják, miféle munkát végeznek szeptembertôl novemberig, több száz kilométerrel arrébb. Céges busz hozzaviszi a munkásokat a határba ki, estére meg vissza, délben megérkezik az ebéd, ládákon ülve bekapkodják, igyekezni kell, egyre hamarabb sötétedik. Szerzô-Borongolások szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Sebestyén László 6 BUDAPEST 2007 november
