Budapest, 2007. (30. évfolyam)

11. szám november - Ongjerth Richárd: Lakni muszáj

lakásépítési költségek maximumát har­mincmillió forintban állapították meg, ami akkoriban kényelmesen elegendô volt egy családi ház megépítéséhez. A lakásépít­kezések meglódulása a támogatások ha­tására Budapest és Pest megye adataiból kiolvasható, az építkezések átfutási ideje miatt a 2000-2001. évi adatokat szemlélve. Jól látható azonban a nagyvárosi tér­ség lakásépítésének azon sajátossága is, hogy a családi házas építkezések sokkal inkább az országosnál drágább, de a bu­dapestinél lényegesen olcsóbb Budapest környéki térségekben valósulnak meg, és ez a tendencia az ezredforduló tájékán is markánsan jelentkezett. Az állami támogatással megvalósult elsô, gyors átfutású – egy-két év alatt megvaló­suló – lakásépítési hullám tehát inkább a saját célra, fôként Pest megyében megépült lakásokat, és így a városból való kiköltözést támogatta, ami a fôváros szemszögébôl vagy összességében nézve az ingázás növe­kedésével inkább kedvezôtlen hatásúnak mondható. Ebben az idôszakban kezdôdött azonban azoknak a 2002-tôl a fôvároson be­lül is beinduló projekteknek a széles körû elôkészítése, amelyek aztán a 2000-es évek elsô felében a budapesti lakásépítés hatal­mas arányú fellendülésében, a városi lakás reneszánszában nyilvánultak meg. A város belsô területei ugyanis mindad­dig sem ár, sem elérhetôség szempontjából nem voltak kedvezôek a fôként kisvál­lalkozások által, egyéni igények szerint, saját beruházásban sorra kerülô akciók számára: a beépíthetô üres, vagy üressé tehetô telkek száma a zöldövezetekben meglehetôsen alacsony, áruk pedig igen magas volt, míg a belsô területek alulhasz­nosított rozsdaövezetei olyan hátrányokat – például elbontandó épületek, feltételez­hetô talajszennyezettség – mutattak, ami a fajlagos árat és a tennivalókat, de a kocká­zatot is olyan mértékûre növelte, hogy azt a kevésbé professzionális, gyors haszonra törekvô kisvállalkozások nem tudták vagy nem akarták vállalni. A lakásépítési piac professzionalizálódása és ezzel együtt a tá­mogatásoktól várt keresletnövekedés, piac­bôvülés viszont egyre inkább kifizetôdôvé tette a megjelenô és sokasodó, profi háttér­rel rendelkezô lakásfejlesztô cégek számá­ra az úgynevezett rozsdaövezetekben lévô, korábban fôként ipari célra használt telkek nagy laksûrûségû, többszintes, soklakásos házakkal való újrafejlesztését. Tovább fokozódott ez a törekvés akkor amikor 2003. decemberében a kormány­zat – az állami lakáskiadások csökkenté­sére hivatkozva – lényegesen, 15 millió forintra csökkentette a támogatható laká­sok maximális értékét. Idôben egybeesett ez a beavatkozás azzal a kibontakozóban lévô tendenciával, amelyet az egyedül­álló, magasan iskolázott fiatalok Buda­pestre való beköltözésének növekedése fémjelzett. Fokozta a „vissza a városba” trendjét eközben, hogy a korábban az agglomerációba költözött családok gyer­mekei idôközben felnôttek, szüleiktôl kü­lön költözve önálló életüket egyre inkább a fiatalok számára lényegesen vonzóbb, éjjel-nappal jól megközelíthetô, számos szórakozási lehetôséget nyújtó nagyváro­si területeken kívánták megkezdeni. Ezek a tendenciák végül néhány év alatt megfordították a kilencvenes évek második felében tetôzô kiköltözési hullá­mot, olyan mértékben, hogy a több mint egy évtizeden át erôsen negatív migrációs egyenlegû fôváros vándorlási egyensú­lya – a fôként határon túli magyarokból összetevôdô külföldi beköltözô csopor­tokkal együtt – az évtized közepére ki­egyensúlyozottá vált, majd a természetes szaporodásból való csökkenést is fedezte. A budapesti lakosság tehát a lakásépítés­sel – és persze a gazdasági fejlôdéssel is – összefüggôen nemcsak mennyiségében stabilizálódott, hanem fiatalabbá is vált. Ezzel párhuzamosan viszont az olcsón kapható, telepszerû rendszerben megje­lenô kislakások vonzereje felélte a széles körben keresett, 10-15 millió forintos árú lakás megvásárlására elegendô lakossági megtakarításokat, és megint változott a trend: 2005-tôl a korábbi kereslet és az új garzonlakás-építés fokozatos csökkenése figyelhetô meg. Megmaradt ugyanakkor a kereslet a magas presztízsû luxusottho­nokra, s a hatvan-nyolcvan négyzetméter alapterületû új lakások száma és a saját célra épülôk évek óta nagyjából stagnáló mennyisége sem csökkent. Így az elmúlt 3 BUDAPEST 2007 november Óbuda, Békásmegyer

Next

/
Oldalképek
Tartalom