Budapest, 2007. (30. évfolyam)
10. szám október - Buza Péter: A Ráday - Ismerje meg és fotózza újra a régi Budapestet!
35 BUDAPEST 2007 október forrás: FSZEK Budapest Gyûjtemény HOGY VOLT! Ismerje meg és fotózza újra a régi Budapestet! A hónapról hónapra itt közreadott archív fotó helyszínét kell felismerni, majd ugyanott készíteni egy felvételt a mai állapotoktól. Októberi feladványunk az alábbi helyszín felismerése és újrafotózása. Az Önök által készített képet 2007. október 26-án péntek éjfélig kell eljuttatniuk a 1089 Budapest, Elnök utca 1., vagy digitális formátumban a foto@budapestfolyoirat.hu címre. A legjobbnak bizonyult képet közöljük, és készítôjét fél éves Budapest-elôfizetéssel jutalmazzuk. A pályázatra csak saját készítésû, névvel ellátott fotót fogadunk be! A pályázatról a http://www.budapestfolyoirat.hu/foto palyazat2007/ internetcímen is tájékozódhatnak. A múlt hónapban egy azonosítatlan szerzô 1920-as években készített képét közöltük, melyen a kispesti Wekerle-telep Kós Károly terének egyik épülete látható esti megvilágításban. Pályázatunk egyik legnehezebb feladványának gondoltuk múlt havi képünket, de olvasóink erre rácáfoltak: számos szép fotóval igazolták, hogy jó ismerôi Budapest minden szegletének. Zsûrink ezúttal Gyovai Attila képét találta leg jobbnak, így az ô képét közöljük ehelyütt, és gratulálunk a fél éves elôfizetéshez. Intézmény lett, s ezt senki nem vitatja. Még azok sem, akik nincsenek kibékülve a jelenséggel. Mert hogy az is: fenomén. (Akinek négy lába van, az persze, hogy olykor megbotlik, akinek kettô, az meg pláne. De sohasem a pályán! Amit kiválasztott magának sok évtizede már, s ahol azóta is rója, fáradhatatlanul a köröket.) Mintát ad évtizedek óta. Iparággá, s ami több, termékeny szellemi irányzattá fejlesztette, rendezte meggyôzôdését: épített örökségünket meg kell védeni. Régen az elvtársaktól, ma elvnemtársaktól, nemelv-társaktól, de jobbára mégis és leginkább és mindig a könnyû nyereséget keresô önzéstôl. A helyzete: rendkívüli. A státusa is. Ha azt mondom: az Orvos, ha azt, a Színész, ha a Miniszterelnököt emlegetem vagy a Királyt, egy személynevet is hozzá kell ragasztanom a megjelöléshez, idôben, térben, társaságban. De ha azt: a Városvédô, az egész országban a köz dolgaira figyelô minden halandó pontosan tudja, kirôl lesz szó. Ennél többet élô ember el nem érhet. Vitathatatlan tekintély a magateremtette szakmában, maga a Jóisten. (Ô is így tudja, bár ne tudná!) Mozgalmak élén áll, az egyik lába a négybôl, a négy alapító egyikeként a Nagy Budapest Törzsasztalnak, oszlopa a város- és faluvédô civil mozgalmaknak, s most jutott el szimbolikus jelentôségû mûsora a kétszázadik adásig. Áll az ô lábán, talán az egyetlen olyan mûsoraként a közszolgálatinak, amit nem kezdett ki semmiféle, akár ha kardinálisnak mondható változás, pedig mennyi volt! Látják még az unokáink is. Ez a néhány sor ennek az elôzô mondatban tárgyalt, vitathatlanul ünnepi pillanatnak szóló elismerés a BUDAPEST hasábjain, amely lapnak ritkán író szerkesztôjeként körön belül nyújtja át ezt a babérágat a fôszerkesztô, nyilvánosan elismerve, neki magának is mintát adott, utat mutatott pályája hajnalán a Ráday – s lehet, hogy ez a legnagyobb érdeme. Na jó. Legyen az egyik legnagyobb. Buza Péter A Ráday
