Budapest, 2007. (30. évfolyam)
9. szám szeptember - Haba Péter: Feszültségek oldására
azt övezô környezetet gondolták el, inkább egy folyamatos növekedésre képes, nyitott városi köztér-struktúrát alkottak. Mûvük nem nevezhetô hagyományos értelemben vett kompozíciónak, hiszen nincsenek mesterségesen nyitott tengelyei, kierôszakolt centrumai – a meglévô elemekre, a városszövet sajátosságaira alapoz, nem „robbantja fel” a természetes folyamatok révén létrejött adottságokat. Ellenben határozottan eltávolítja azokat a létesítményeket, melyek az elmúlt évtizedek termékei, s a térhasználatot teljesen ellehetetlenítették. A fejlesztési koncepció eleve magában hordozza a városi környezetben fontos viszonyítási pontok, hangsúlyok megszületését. Ezeket az elveket „fortissimóban” fejezi ki a kormányzati épület, mely minden szempontból biztosítja majd a környezettudatos mûködést – berendezéseinek, építôanyagainak, szerkezeteinek együttese révén szinte tökéletes passzív házzá válhat (különleges hôszigetelési eljárások, hôvisszanyerô szellôztetôk, napenergia, hôszivattyúk, zéró széndioxid-kibocsátás, zárt ciklusú víz-, szennyvíz- és hulladékgazdálkodás). A tömb két végén nyílik majd egy-egy fôbejárat, melyeket az épületen végigvonuló, két szint magasságú közlekedôtér köt össze (ebbôl nyílnak majd az egyes minisztériumok portái is). A Podmaniczky utcai kapuk egy része a vasúti oldalon lévô parkolóblokkokba vezet. Az ökotech szisztéma a homlokzatok kialakítására is érvényes – az épület összképét a nagy üvegfelületek és a falakra felfuttatott örökzöld, illetve lombhullató növénymezôk váltakozása alkotja. A folyamatosan változó élô organizmusok egyfelôl mint burkolóelemek, mint „szigetelôanyagok”, másfelôl mint az épület esztétikai rendszerét meghatározó elemek lesznek jelen. A rendkívül egyszerû, tovább már aligha redukálható épület látványát ez a mozzanat ruházza fel valami egészen finom költôiséggel, filozófikus érzékenységgel. Nem a szimbolikus tartalom... Az építészek festôi víziókat vázolnak fel: „A homlokzati kép napszakonként és évszakonként változik. Nappal a falra (a fal elôtt) futtatott növényfelületek világosak, míg az üvegfelületek mögötti zöldek sötétebbek, este viszont a növényházak világítanak, a belsô fényt szûrt formában közvetítik”. A sajtóban bemutatott látványtervek – mivel rögzített állapotot mutatnak – nem képesek közvetíteni a ház valódi karakterét, a természeti formákban, színekben, a napfény, az esô, a szél okozta változásokban megnyilvánuló sajátos világot. Könnyen belátható tehát, hogy a sokfelé elhangzó kritika, miszerint az épület arctalan volna, felszínes benyomásokon alapszik. Ezzel függ össze egy másik kifogás is: a háztól sokan – kimondatlanul – klasszikus reprezentativitást, hatalmi manifesztációt vártak el. Szerencsénkre a tervezôk ilyesfajta nyomásnak nem adták be a derekukat. Az építészek ugyanis tudatában voltak annak, hogy a különféle nemzeti ideológiákon, állami irányelveken alapuló építészeti reprezentáció kísérlete ma csakis valamilyen kínos, szellemi értelemben zavaros eredményre vezetne. Felismerték, hogy itt és most nem szimbolikus tartalmakkal megterhelt épületre, hanem egy, a város számos feszültségét feloldani képes struktúrára van szükség. A terv tulajdonképpen jelentéstelen, ugyanakkor szellemteli: az egyes elemek (épületek, parkok, közterek, infrastrukturális megoldások stb.) egyenrangúsága, a tiszta funkcionalitás, a környezettudatosság, a szükségszerûen hamis ideologizálástól való elfordulás az építészek szilárd etikai alapállásából adódik. Talán egyfajta példamutatás volt a céljuk, bár egy percig sem váltak szigorúan kioktató tanár bácsivá. ● A látványtervek a Janesch Péter - Kengo Kuma vezette csoport gyôztes pályamûvébôl valók. 10 BUDAPEST 2007 szeptember
