Budapest, 2007. (30. évfolyam)
9. szám szeptember - Haba Péter: Feszültségek oldására
Bizonytalan fôvárosi szerep Ugyanakkor az elemzôk egyre-másra hangsúlyozták, hogy a Fôváros túlzottan nagy távolságot tart a projekttôl, hogy a Fôpolgármesteri Hivatal nem tette világossá a Podmaniczky-program, a Budapest Szíve projekt és a kormányzati negyed ügyének viszonyát (az elôbbiekben az utóbbi ugyanis a mai napig sem szerepel!). A Fôváros egyébként már tavaly óta csak félgôzzel vesz részt az elôkészítésben – jobbára a Fôépítészi Iroda képviselteti magát a munkában, mintha mindez egy közönséges építészeti beruházás volna. Sajnos rosszak a tapasztalataink: a terv nagyszabású, egész városrészeket újragondoló, új zöldsávokat, gyökeresen átrendezett infrastruktúrát és tömegközlekedési rendszert javasló tételei e gyenge és fogyatékos kommunikációnak – és persze a politikai kurzusváltásoknak – eshetnek áldozatul, egy szerény parkkal övezett épületté zsugorítva a projektet. Mintha érezné ezt a veszélyt, Janesch Péter a terv bemutatóján (augusztus 16.) nem gyôzte hangsúlyozni, hogy a cél nem csupán egy jó épület létrehozása, hanem az adott városrész rehabilitációja is, amely nélkül éppúgy nincs kormányzati negyed, mint minôséget garantáló tervezési folyamat. Mint mondja, ez a záloga annak, hogy ne váljon a város életétôl elzárkózó „monofunkcionális zárvánnyá”. Helyszíngondok, ambiciózus elképzelések A terv mûleírásában a szerzôk többször rámutatnak arra, amit a szakértôk jelentôs része is kifogásol: a helyszín urbanisztikai értelemben távolról sem ideális egy ilyen hatalmas méretû komplexum számára (a környezet mint közlekedési-kereskedelmi csomópont forgalmi túlterheltsége, nehezen szervezhetô infrastrukturális adottságai, a Podmaniczky utca szûkössége, a vasút bonyolult mûszaki megoldásokat igénylô rendezése stb.). Hozzá kell tennünk azonban, hogy a választás nagy lehetôség a város egyik legrosszabb állapotban lévô területének rehabilitációjára – a kormányzati negyed és a hozzá kapcsolódó projektum-együttes motivációt jelenthet a Nyugati tér, a Külsô-Terézváros, illetve a Podmaniczky utca végénél található szlömös zóna megújítására. A tervben szereplô javaslatok persze éveken át tartó egyeztetések (na meg a várható politikai purpárlék) tárgyát képezik. Janesch Péter és munkatársai a megvalósítás szempontjából három ütemre osztották koncepciójukat. Az elsô szakaszban megépülne a minisztériumokat magába foglaló óriási (400 méter hosszú, 75 méter széles és 30 méter magas) irodaház, megújulna a Podmaniczky utca, s megindulna a Terézvárosnak az épülettömbbel szembeni részét érintô irányított rehabilitáció. Ugyanebben az ütemben kerülne sor a pályaudvari csarnok és a körúti posta közötti – ma részben parkolóként mûködô – tér megnyitására és rekonstrukciójára (a már korábban tervezett ún. „Eiffel-udvar” irodaház megépítésével, mely a posta belsô oldala elé kerül majd). A terület egyfajta felvezetô tér lenne, s a körútról átjárást biztosítana a kormányzati épülethez. A projekt egyik legérzékenyebb pontja ez: elengedhetetlen, hogy az épület kapcsolatot tartson a körúttal, hiszen csak így tud valóban mûködôképessé válni. A tömegközlekedési rendszert is ekkor alakítanák át, a Deák tértôl meg-8 BUDAPEST 2007 szeptember
