Budapest, 2007. (30. évfolyam)
7. szám július - B. Varga Judit: Élelmiszerbiztonság a 110 éves vásárcsarnokokban
ta az Országos Közegészségügyi Tanácsot, hogy állítsa össze a régóta követelt élelmiszertörvény tervezetét. Dr. Lieber mann Leó egyetemi tanár vezetésével hat tagú testület dolgozott a jogszabályon. Elsôsorban a német (1879), az osztrák (1896) és a francia (1851!) élelmiszertörvényekbôl indultak ki, s az eredmény 14 paragrafus lett. Tanulva az elôdök hibáiból, már a címben lefektették, hogy emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszerek és élvezeti cikkek közforgalmának szabályozásáról van szó. A törvényjavaslat lényeges elemei között szerepelt a hamisítás minden fajtájának betiltása – beleértve a romlott vagy az éretlen élelmiszer árusítását is –, az egészséget veszélyeztetô csomagolóanyagok likvidálása és a felügyeletet gyakorló szervek eljárási, illetve vizsgálati módszereinek szabályozása. A vidéki településeken vegyvizsgáló laboratóriumok hiányában a törvényhatósági orvosok és az illetékes állatorvosok bevonásával képzelték el az ellenôrzést. (Vidéken 8 vegyvizsgáló állomás mûködött: Szegeden, Kolozsváron, Temesváron, Kassán. Debrecenben, Keszthelyen, Magyaróváron és Pozsonyban.) A javaslat francia mintára kitért az élelmiszer-kereskedelemmel kapcsolatos eszközök (mérlegek, ûrmértékek stb.) szabályszerû használatára is. (Minden vásárcsarnokban hivatalos mérleg is állt, melyen a vevôk a vásárolt áru súlyát ingyen ellenôrizhették.) A tervezet végül egy központi intézet felállítását indítványozta a törvény keresztülvitele érdekében szükséges tudományos kísérletek elvégzéséhez, azaz az élelmiszerek összetevôinek pontos meghatározásához. Németországban és Svájcban ekkorra már a törvényt kiegészítô ún. élelmiszerkönyv (Nahrungsmittelbuch) kiadásán dolgoztak, amely a fogyasztók számára érthetô módon fogalmazta meg az egyes cikkek minôségi kritériumait és ellenôrzési formáit. A magyar tervezet törvényerôre emelkedése sajnos elmaradt. Így fordulhatott elô, hogy a korszak avatott publicistája, Tábori Kornél még 1915-ben is a „megmérgezett Budapestrôl” írt. A vásárcsarnokok érdeme A vásárcsarnokok alapításakor nem létezett más közellátási alternatíva, a nagyvárosok élelmiszer-ellátását Európa-szerte egy-egy nagy központi-elosztó és több, kisebb kerületi csarnokkal oldották meg. Senki nem sejthette, legkevésbé a városvezetés korabeli ideológusai, hogy egy az utcai és bolti kereskedelem közé ékelt átmeneti rendszert valósítanak meg. (Gondoljunk csak arra, hogy napjainkban az eredeti hat csarnokból kettô, a Klauzál téri és a Batthyány téri teljes egészében, a többi pedig részben élelmiszerboltként – szupermarketként – mûködik). A fogyasztók igénye az áru közelségére nagyobb súlyú volt a városatyák minden jó szándékú akaratánál. A centrális fekvésû csarnokok szerepét a lakóhely közvetlen közelében lévô piacok és boltok foglalták el. A csarnokok igazi hordereje a folyamatos és ellenôrzött áruellátásban mérhetô le, általuk indult el a közellátás revolúciója. Mindaz, ami ezzel együtt járt, a fogyasztók életminôségét és biztonságát javította. A köztudatba olyan fogalmak kerültek be, mint az egészséges élelmiszer vagy a megbízható termék. A közegészségügyi urbanizációban betöltött elôkelô szerepükkel pedig egyes háttértudományok (például az élelmiszer-kémia) megszületését is katalizálták. ● 35 BUDAPEST 2007 július Rusz Károly: Gyümölcsárusok, 1885. A budai oldalon a Tabán apró házai fehérlenek
