Budapest, 2007. (30. évfolyam)
7. szám július - Rokob Tibor: Egy patinás vendéglő tündöklése és bukása
A több mint százötven éves kastélyszerû fôépület évek óta üresen áll. Csupán egyetlen magánlakást alakítottak ki a hatszáz négyzetméteres kúriában. Az itt élô Karsai ék a névadó vendéglôs leszármazottai. Bérlôk a család hajdani patinás vendéglôjének épületében. A bejárat elôtti lépcsôn vörös szônyeg vezetett a kávézó díszes ráccsal kerített teraszához. Ma néhány idejétmúlt reklámtábla díszeleg a lelakatolt ajtó elôtt. A fénykorában székekkel és bokszokkal teli utcai kerthelyiséget fölverte a gaz, néhány jócskán visszavágott fa búsong a múlton. A belsô udvar lebetonozott részén a hetvenes évekbôl itt maradt kandeláberek emlékeztetnek a kert egykori funkciójára. Az utcai kapun is hatalmas lakat csüng, fönt azonban még látható a hajdani cégtábla tartóvasa. Annak idején a vendéglô valamennyi épülete egy jószágtestnek számított. A Szilágyi utcai fôbejárattól balra, a hajdani Palotai erdô villasoraként emlegetett Vécsey utca felé jelenleg egy utcára nyíló, bódészerû kocsma üzemel. A mellette álló sarki ház is a vendéglôhöz tartozott. Ennek egyik fele ma borraktár, a másik közért. A vendéglô több teremnek is helyet adó egykori alsó épülete csupán a negyvenes évek végén nyerte el mai, klinkertéglás arculatát. Az elôdjét ért háborús sérülések miatt még a Brunovszky család építette újjá. A régi ház díszes címtábláját az újjáépítés során sajnos összetörték. Mindezt már a vendéglô történetének dokumentumait összegyûjtô Brunovszky Katalin tól tu dom. Az emlékek ôrzôje 1940-ben az egykori Brunovszky-házban született. Édesapja, Brunovszky József már tizen évesen maga mellé ültette kislányát, hogy a megsárgult iratokat rejtô pléhládát felnyitva meséljen neki a vendéglôrôl. A tárgyi emlékek közül csupán egyetlen – a szeszes italok alkoholtartalmának mérésére szolgáló – Malligand-készülék maradt fenn, ám Katalin a tömérdek családi fényképen kívül számtalan okmányt, szerzôdést, iparengedélyt, adóívet, számlát és étlapot ôrzött meg a vendéglô fordulatokban gazdag történelmébôl. A szórakozóhely fénykora kétségkívül az egykori Károlyi-birtok kis kastélyának épületéhez kötôdik, de a Brunovszky név már az értékes ingatlan 1912-ben történt megvétele elôtt is jól csengett a mulatni vágyó palotaiak körében. A család lengyel származású, bár a vendéglô-alapító dédapa, Brunovszky József Csehországban született 1830-ban. A család Pesten letelepedô elsô tagja 1863-ban telket vásárolt a terézvárosi Aradi utcához közel. A szerzôdés az új tulajdonost feleségével együtt említi, pedig esketési jegyzôkönyvükbôl az derül ki, hogy a családfô – ismeretlen okból – csupán 1889-ben, három fiuk megszületése után vette feleségül a pesti születésû özvegyasszonyt, Walbacher Rozáliát. Esküvôjükön Balassa Ernô , befolyásos vasúti fômérnök volt az egyik tanú, akinek neve a vendéglôvel kapcsolatos lényeges döntések kapcsán rendre felbukkan. Az öttagú család az 1860-as évek végén az Erzsébetvárosba költözött, s a Szövetség utcában, majd az István úton lakott. Végül azonban – Balassa tanácsát megfogadva – úgy döntöttek, hogy csa-Egy patinás vendéglô tündöklése és bukása szöveg: Rokob Tibor, fotó: Sebestyén László A régi legendás budapesti éttermek közül ma már alig találni olyat, amelyik felújítva, régi fényében várná a környék polgárait. Többségükrôl csak idôs „bennszülöttek” tudják, milyen nagy élet volt hajdan az omladozó falak között. Szomorú példa erre a Rákospalota és Újpest határán fekvô, a vasútállomással szemben elhelyezkedô egykori Brunovszky Nagyvendéglô is. Épületegyüttese – hatalmas kerthelyiségeivel együtt – több mint 2500 vendéget is képes volt befogadni. A vendégsereg szórakoztatásáról az állomásig elhallatszó cigányzene gondoskodott. Ma pedig... 16 BUDAPEST 2007 július A hajdanán oly hívogató kapu talán nem marad örökre zárva...
