Budapest, 2007. (30. évfolyam)
4. szám április - Mezei Gábor: A Callas az Andrássyn
12 BUDAPEST 2007 április Persze már az sem mindegy, hogy hol! Hiszen amikor ülök benn a kávézó mélyén, és kinézek az ablakon, szemben velem az Opera pompás épülete gyönyörködtet. A Callas az Andrássy út és Dalszínház utca sarkát foglalja el, bejárat az Andrássy útról. Már a kezdet jó. És amikor belépek a szélfogóba, a belsô ajtót már a talpig feketébe öltözött pincér nyitja ki, köszön. Hosszú kötényén, amely szintén fekete, aranyló Callas felirat. Ez is tervezett, egyedi. A szélfogó sarkain csiszolt üveg elemek, a szélfogóban felhôsen homályos tükör – ez a dekoratív elem benn az étteremben is több helyen mutatja magát. Az L-alakú, meglehetôsen tágas belsô tér lenyûgözô, hihetetlenül gondos munka, igazi szecesszió, nem tudom mi az, ami volt, mi az, ami megmaradt, de így egészében nagyon is eredetinek látszik, nyilván az is. A boltozatok szegélymintája, az íves falnyílások díszítései, a falburkolatok felsô szegélye A Callas az Andrássyn szöveg: Mezei Gábor, fotó: Sebestyén László ENTERI-ÔR applikációkkal, gazdagabb anyagtársításokkal leheltek életet. A lobbiban és a rendezvényteremben a sötétre festett falakat barokkos mintájú, de a puha pasztellszínek révén a látványba finoman belesimuló tapétacsókokkal élénkítették. Derûs növényornamentika fut körbe a szigorúan derékszögû pultok üveglapjain és a gyapjúszônyegeken is. A felületek szinte mindenütt matt fényûek, ezért válhat különösen hatásossá a rendezvényterem teljes leválasztását szolgáló selyemfüggöny, a különleges üvegláncokból készült Giogali lámpák (gyártó: Vistosi, tervezô: Angelo Mangiarotti , 1967., vi gyázat: retró!) és az itt-ott felbukkanó aranyozott tükörkeretek csillogása. A Zara Hotel belsôépítészete egy viszonylag új tendencia példája. Az egyre inkább kifulladni látszó minimalizmus hideg világába betört a tobzódó, impulzív dekoráció – az ôsi kultúrák motívumvilágától a rokokó formákon át az art decóig szinte mindent felhasználnak már a tervezôk. Divat lett a „sötétség” és a vibrálóan gazdag részletek párosítása is. Bár a belsôépítészetnek ez a felfogása kétségtelenül inkább a divatiparhoz áll közel, Vörös Virág és Sáfrány Csilla munkája az említett törekvések érzékeny és egyedi változatát adja – nem érezni a görcsös trendkövetés számító magatartását. Az épület igénytelenségét a lehetô legjobban elfedték, annyira, hogy azt hiszem szívesen meg is szállnék benne, ha idegenként érkeznék meg a városba. ●
