Budapest, 2007. (30. évfolyam)
4. szám április - Mezei Gábor: A Callas az Andrássyn
13 BUDAPEST 2007 április mind gazdag, aprólékosan kitalált és igényesen kivitelezett munka. Teljesen egyértelmû, hogy itt komoly és átgondolt profi tervezés folyt, ezt nem jó ízlésû amatôrök vezényelték. A csillárok gazdag formavilága (bronz vagy réz? nem tudtam közelrôl megnézni...), a falikarok szerényebb, de helytálló kialakítása jól harmonizál az egésszel, és ami számomra különösen rokonszenves, hogy a mostani, szerintem ostoba divattal szemben, itt nincs sötét, derengô félhomály. Ifjú koromban tudtuk, hogy más dolog bárt tervezni, mint éttermet, manapság bizonyos helyeken már az étlapot sem könnyû olvasni, olyan sûrû az este. És már csak azért is jó a világítás, mert a csillár önmagában véve is látványosság. A padló burkolata kisméretû, íves kerámia lapocskákból áll, majdnem-fehér alaptónussal, tompa színû négyzetmezôkkel díszítve. Az italpult egyszerû, a mögötte lévô állvány az íves falmélyedésben nem óhajt konkurálni a szeceszsziós szegélyekkel, nagyon jó arányú, de még az átjáró ajtó feletti óra is igazodik az egészhez. Természetesen megnézem a ruhatár és mosdók (helyesen) eldugott részeit is. Az ajtók feketék, lakkcsiszoltak, ilyen szép iparos munkát ritkán látni. A kilincs is érdekes, egyedi. A mosdó kissé szûk, de márvány kézmosó, apró mozaik falburkolat, szóval az igyekezet itt is látszik. A berendezés, a mobiliák már kevésbé igényesek, mintha valahol menet közben elfogyott volna a lelkesedés, vagy netán a pénz? Eetleg a szakértelem? Az asztal ugyan arányait tekintve jó, fából van, de a középláb és a kitámasztó elemei bizony kissé túlságosan egyszerûek, hogy ne mondjam, snassz, ahogy mutatkozik. A szék megfelelô, bôr kárpitozású ülés és háttámla, réz-szögekkel díszítve. A padok szintén bôr kárpitozásúak, mintás bôrrel, amely egészen más, mint ami a székeken van, a padok formája sokkal egyszerûbb, a lábvégeken réz papuccsal, de ami nehezen érthetô: a rendkívül igényes építészeti elemként megoldott falburkolatok elé tolva, azt szinte eltakarják. Nem tudok erre más magyarázatot, mint azt, hogy a portálok a Dalszínház utca felé a nyári szezonban bizonyára nyitva lesznek, és a terasz miatt az elrendezés akkor majd teljesen átalakul. A pincér kedvesen mosolyog, és elmagyarázza a kávék rejtelmeit, azt is megtudakolja, hogy a tejeskávéba a tejet felhabosítva kérem-e? Az étlap gazdag, az árszínvonal a helynek megfelelô, tehát magas. Nem hiszem, hogy gyakran fogok itt vacsorázni – de örülök, hogy ilyen hely is van már Budapesten. ●
