Budapest, 2007. (30. évfolyam)
4. szám április - Haba Péter: Egy ksi glámúr, a Zara Hotel
is érdektelenek, a szellem és a fantázia hiányának döbbenetes példái. Érthetetlen, hogy miért nem lehetett nagyobb emeleti ablakokat tervezni: az amúgy is kicsi szobák a félhomálytól csak még jobban összezsugorodnak. Hogy az épület belsô terei mégis kimondottan kellemesek és barátságosak, az elsôsorban a belsôépítészeknek, Vörös Virágnak és Sáfrány Csillá nak köszönhetô. Munkájuk során mindent elkövettek, hogy a földszint aránytalanul elnyújtott térsorát szerencsésebb léptékû szeletekre osszák. Az eltérô funkciójú részeket többnyire anyagváltásokkal különböztették meg egymástól. Ugyanakkor a keskeny teret nem szûkítették tovább benyúló falakkal, bútorokkal – épp ellenkezôleg, szinte minden a fôtengellyel párhuzamosan fut, mintegy a két oldalfalhoz simul. Sajnos a lobbi ab ovo kisszerûségre ítéltetett: a tér közepén álló vaskos pillér – az építészeti tervezés újabb elmés megoldása – szétveti egész környezetét. Sokat old e feszültségen az ezzel a helyiséggel lényegében azonos térben elhelyezkedô, csak üvegfallal lehatárolt rendezvényterem, amely természetes fénnyel tölti meg. A megbízó kívánsága volt, hogy a bútorok és egyéb berendezések terén a visszafogott, tiszta formavilág és a sötétebb színek, a kávébarna, a grafitszürke, a mélyzöld legyen hangsúlyosabb. A tervezôk szerencsére nem maradtak meg az igények puszta kiszolgálásánál. Ahogy ôk mondják, egy kis glámúrt vittek az összképbe: a hûvös és kissé unalmas minimalizmusba dekoratívabb betétekkel, 11 BUDAPEST 2007 április Az elsô fecske, a Só utcai „boutique hotel” után gyors gyarapodás várható Budapesten a szállodaiparnak ebben a mûfajában. A hotelek friss csoportja a fapados légitársaságok üzleti sikerei nyomán jött létre, ám mégsem nevezhetô fapadosnak. Amint a Zara négy csillaga mutatja, a magas színvonal összebékíthetô az olyan jellemzôkkel, mint hogy a reggelizô helyiség mellett legfeljebb egy kisebb konferenciaterem a plusz szolgáltatás, hogy a szobák sem túl tágasak, viszont felszerelésüket − például a számítógép-használathoz vagy a zuhanyozós mosdóhoz − friss dizájn-termékekbôl válogatják. Várhatóan ezek lesznek a jellemzô tulajdonságai annak a két új szállodának is, melyeket Marosi Miklós és munkatársai terveznek (KÖZTI Rt.). Ezek is foghíjtelkeken állnak majd, mégpedig meglehetôsen közel egymáshoz, mégsem úgy, hogy egy látványelemként volna megtekinthetô a két épület. Éppen ezért érdekes elképzelés, hogy a két ház iker-kapcsolatban születik: homlokzataik hasonlóak, és erôsen jellegzetesek. Mintha egy tömör és egy üvegezett csík futna föl egymásba fonódva, vagyis két kígyóvonal, persze a fordulókban is szögletesen. Más megfogalmazásban: minden emeleten szalagablak megy majdnem végig, amely hol a jobb, hol a bal oldalon szakad meg, hogy átadja a helyét a parapettel azonos anyagú átkötésnek. Az egyszerû, ám mégsem banális ötlet már a mûemléki és fôvárosi összevont tervtanács elôtt bemutatott vázlatokon is meggyôzônek tûnt. Következett ez abból, hogy a kilógó párkánnyal elválasztott, üvegezett földszintek megfelelô alapindítást adnak, amire jól rímel a legfelsô két szint magasabb ablakfelülete, mintegy koronázó sávja. A formailag hasonló iker-homlokzatokat a bemutatott vázlatok szerint mégis megkülönbözteti egymástól az anyaghasználat. Marosi Miklós elképzelése szerint szerényebb, vakolt változat épül a Mozsár utcában, mert ez kevésbé forgalmas helyszín, és keskenysége miatt egyébként sem ad olyan távlatot, ami más megoldást indokolna. Viszont itt a tervezô felvetette annak lehetôségét, hogy a homlokzat nem lenne teljesen sík: a szalagablakok váltott irányban kis szögelfordulással kilógnának, ami tömeghatásban is erôsítené a játékosságot. A szomszédos OTP Ingatlan irodaház vagy szemben az Operettszínház üzemház túlformáltságát látva ennyi szükséges, de éppen elegendô. Igényesebb viselkedés kívántatik viszont a Nagymezô utcában, ahol az egyik szomszéd fontos építészettörténeti emlék. A téglaburkolatos lakóházban, melyet Gyenis Lajos és Vajda Andor tervezett (1913), eredetileg a Neues Politisches Volksblatt szerkesztôsége s egy nyomda mûködött. Igen jellegzetes az épületnek vertikális hangsúlyt adó, középen kiemelkedô mûterem, melyben annak idején Bortnyik Sándor alkotott. A tervezett hotel el térô, simább formai megoldásához más anyag dukál: világos színû kôlapokkal kívánják burkolni a homlokzatot. (vm)