Budapest, 2007. (30. évfolyam)
4. szám április - Kirschner Péter: Vendégoldal - Időutazás a Szocreál Tanösvényen
tanítványai ma rendszeres látogatói a Szocreál Tanösvénynek. A magát elkötelezett baloldalinak valló építész számára igazi megtiszteltetés – mai szóval kihívás – volt, hogy megbízták az elsô magyarországi „szocialista város” tervezésével. A múzeumban látható elsô tervek, makettek és az elsôként elkészült, parkok, fák között megbúvó épületek még tisztán tükrözik a Bauhaus-iskola hatását. Schall József Ybl-díjas Május 1. utcai lakóházai talán ma is esélyesek lennének az építészeti díjra. Bár nem került a külön védettséget élvezô mûemlékek sorába a Bartók Kamaraszínház és Mûvészetek Háza épülete, mégis érdemes a figyelmünkre. A szocialista városban ez az intézmény volt hivatva gondoskodni a lelkek épülésérôl. A város egykori központi terét uraló klasszicizáló épület többször módosított határidô után, csak 1953. december 31-én nyitotta meg kapuit. Hiába volt bizony Kôszegi András sztahanovista brigádjának minden igyekezete, ha akkoriban szokatlan építészeti megoldásokat kellett alkalmazni, impozáns tereket áthidalni a nézôtéren és a színpadon egyaránt. Az is szokatlan volt, hogy az átadás végsô idôpontjára minden munka kiváló minôségben készült el, és az épület lényegében ma is üzemképes. Zilahy István alkotása legtöbb részletében, belsô tereiben, díszítésében változatlan, és funkcionálisan is jól használható. A színház hátsó homlokzatának érdekessége a görög gerendázatú egyiptomi fejezetekkel ellátott oszlopsor és a falba épített, funkció nélküli oszlopok bauhausos függönyablak-sávja. Az elôcsarnok dísze az üvegfestéses kupola, Z. Gács György munkája szokatlan módon nélkülözött minden aktuálpolitikai üzenetet, hacsak a népi hôs: János vitéz alakja nem tekinthetô szocialista mintaképnek. A külsô oszlopsort a 2000-ben kezdôdött felújítás során üvegezett folyosóvá alakították, s a kulturális parkként mûködô Petôfi-liget képét tükrözi. A belsô átalakítás elsôsorban a színháztermet és a színpadot érintette. Az emelkedô nézôtér, kényelmes székeivel, illetve a legkorszerûbb technikával, forgószínpaddal felszerelt játéktér immár minden igényt kielégít. A Bartók, ahogy a helyiek nevezik, 1953-as megnyitásától valóban a kultúra és a mûvelôdés háza. A Déryné Színház elôdje, az Állami Faluszínház rendszeres vendége lett a városnak. De ugyanilyen gyakran látogattak el a szocialista városba a fôvárosi társulatok. Egymást váltották a korszakban népszerû esztrádmûsorok, operett-estek, amelyek szervezésérôl a Sztálinvárosi Szórakoztató Vállalat gondoskodott. Fellépett itt a világhírû Mojszejev Együttes vagy a Kínai Állami Cirkusz is. Talán csak a jégrevü mûfaja maradt ki a kínálatból. Egyre bôvült, és persze idônként meg is fogyatkozott a különbözô öntevékeny csoportok, klubok, amatôr mûvészeti együttesek köre. Helyszûke miatt csak az Ôsz Ferenc vezette Ostor Együttest említjük most: a hatvanas évek elejének konszolidáltabb éveiben a kritika és a hivatalos kultúrpolitika elismerését is kivívta szatirikus mûsoraival. A Bartók életének jelentôs változását hozta aztán a Dunaújváros Bemutatószínpad és Bartók Kamaraszínház megszervezése a házban: 1973 óta az egyik legígéretesebb és érdekesebb, állandó társulat nélküli vidéki színházi mûhely Magyarországon. Az, mindmáig. A válság, amely utolérte a szociaista korszak „mûvházait”, elkerülte az egyetlen „szocialista várost” s közmûvelôdési intézményét. Talán éppen azért, mert már évtizedek óta rangos játszóhelyévé vált a Budapesten kívüli teátrumrendnek: a Bartók mellé fölsorakozott a Dunaújvárosi Táncszínház és a Pont Diákszínpad is. S közben ugyanitt tovább mûködhetnek a helyi öntevékeny közösségek is, sorra nyílnak az újabb és újabb kiállítások. A pezsgô kulturális élet a házban egyáltalán nem tudósítói közhely. ● 6 BUDAPEST 2007 április
