Budapest, 2007. (30. évfolyam)
4. szám április - Buza Péter: Egy cs. és kir. szobafestő
Öt esztendeje is van már annak, hogy akkor, még a Népszabadság hasábjain, beszámoltam arról, hogyan és milyen állapotban találtam rá a Baross utcában a legendás díszítôfestô, Scholtz Róbert saját maga (is) lakta bérházára, ahol mûhelye is mûködött. Akkor beszélgettem elôször Katona Kálmán nal, neki is mûhelye van a házban: autókárpitosság a mestersége, de ami fontosabb, itt töltötte szinte egész életét, s büszke arra, hogy éppen ebben a rangos házban él. Ráadásul a tulajdonosi közösség választmányának elsô embere lett már néhány esztendeje, akinek legalábbis a karbantartás körül bizonyosan vannak kötelezôen elvégzendô teendôi. A homlokzat restaurálása, a lépcsôház freskóinak, díszítô falfestése mintáinak feltárása, az ötvenhatban szétlôtt oromzat újraépítése persze nem tartozik ezek közé. De a remény, hogy egyszer majd erre, ezekre is sor kerül, már akkor, öt éve is felmerült a beszélgetésünk során, s úgy látszott, lehet esély arra, hogy egy ilyesféle rekonstrukciót is megtervezhetmegszervezhet akár egy pesti társasház, noha persze éppen olyan sajátos a helyzete, mint a legtöbb, bérlôkbôl lett tulajdonosi közösségé. Szentkirályi Miklóst, a restaurátorok szakmai grémiumának vezetôjét is rábeszéltem akkor, hogy ha nem is kutatással, de legalább futó szemrevételezéssel próbáljuk meg azonosítani, mi is az, ami itt megtalálható Scholtz és mestertársai mûremekei közül, s esetleg helyreállítható, ha el is takarja vakolat, festékréteg, és kárára váltak legalább hatvan-hetven év többnyire tapintatlan átalakításai, az eredeti állapotot felforgató beavatkozások. Szakember mondta ki akkor, hogy majdnem minden megmenthetô még, s hogy beható kutatással olyan részletek is helyreállíthatóak lehetnek, amelyek rekonstrukciója eredményeként Budapest egy teljesen egyedülálló arculatú épülettel volna gazdagabb, míg ma Hamupipôke köntösében rejtezik, noha lehetne királylány is, reprezentatív jelenség a város mutatványainak sorában. De eltelt azóta öt év, és semmi sem történt, noha úgy látszott, a Baross harmincnégyben van szándék arra, hogy az elsô lépést végre, gazdaként, maga megtegye. Scholtz Róbert, 1882-ben császári és királyi udvari címmel felruházott 7 BUDAPEST 2007 április Egy cs. és kir. szobafestô szöveg: Buza Péter, fotó: Sebestyén László A nagy ötök egyike: azok közé sorolható Scholtz Róbert, akik a millennium körüli évtizedekben felöltöztették az az idô tájt sorjában megszületô reprezentatív köz- és magánpalotákat. Saját otthona, a Baross utca 34. szám alatt álló, egy palota igényességével megépült háza hosszú-hosszú évek óta arra vár, hogy felfedezzék és megmentsék kivételes értékeit, amelyeknek lassú pusztulása immár évtizedek óta tart. Scholtz Róbert portréja karrierje csúcsán
