Budapest, 2007. (30. évfolyam)
3. szám március - Rokob Tibor: Egy fuvaros Palotáról
A szégyenteljes jelenét olykor már-már felejteni vágyó, nagymúltú Ferencvárosi Torna Club szerelmesei számára a Malaky név minden bizonnyal örökre összeforrt – nem a tizenötödik, hanem éppen a kilencedik kerülettel. Kézzel írt dokumentumok bizonyítják, hogy az egylet 1899-es megalakuláskor a Malaky testvérek az elsôk között jegyezték ide a belépési nyilatkozatukat. Egy évvel késôbb a Bakáts téri Ferencvárosi Polgári Körben, ahol mindössze heten voltak jelen a „football-osztály” alakuló ülésén, Malaky János hivatalnok, valamint Mala ky Mihály tanító megint csak nem hiány zott. Sôt 1900. december 23-án utóbbi fújta a sípot a Ferencváros és nagy riválisa, az Újpest elsô – 2-1-es hazai gyôzelemmel végzôdött – mérkôzésén a Soroksári úti pályán. Gondolhatnánk: a Malakyak ôsidôktôl fogva ferencvárosiak. Ugyanakkor ezt a családnevet Rákospalotán a kilencedik kerületben élôknél sokkal-sokkal többen ismerik. De ennek már semmi köze a labdarúgáshoz. Annál inkább a váci vasútvonal mellett fekvô, Újfaluként ismert városrész ötvenes években épült házaihoz. Ezek nyersanyagait – az alapok cementjétôl a tetôzet gerendáin nyugvó cserepekig – még szinte kizárólag kétlovas kocsikon szállították a telkekre. A városrész számtalan kocsisának – vagy ahogy akkoriban nevezték ôket, a kucsereknek – két jelentôs fuvaros vállalkozó adott rendszeresen munkát. Egyikük, Hotorán Péter három éve hunyt el, másikuk, az 1927-ben született Malaky Mihály ma is nagy tiszteletnek örvend Palotán. Büszkén meséli, hogy a sínek mellett futó Pázmány Péter utcában egy kivételével valamennyi épülethez az ô „vállalata” hordta az anyagot. Sokan a mai napig megállítják: „Ha maga nem lett volna, még most sem állna a házam!”. A nyolcvanéves öregúr a korábban említett két legendás ferencvárosi testvér harmadik fivérének, Malaky György nek a gyermekeként, Újpesten látta meg a napvilágot. A családnak hamar meg kellett válnia a Mildenberger utcai szülôi háztól. Apját ugyanis egy biankó váltó aláírásával csúnyán becsapta egy szélhámos kereskedô, el kellett adniuk az otthonukat. 1936-ban költöztek Palotára, az akkori Kassa, ma Palánk utcába. A korán elárvult fiú és édesanyja több bérletben is megfordult, mielôtt rátalált volna erre, az igazira. Ez az épület korábban az Amrhein család sörös depójának adott helyet, majd késôbb a híres Friedmann vendéglô mûködött a falai között. A több mint tíz éve egyedül élô házigazda kapuja mellett csak az alig olvasható, erôsen megkopott FUVAROS feliratú cégtábla emlékeztet a múltra. Mindemellett ma sincs ló nélkül az épület két méternél alig magasabb istállója. A kockaköves udvaron gondosan ápolt zöld lovaskocsi áll. Mögötte nyitott fészer, dugig megpakolva a nagy becsben tartott két magyar félvér kanca, Linda és Tünde takarmányával. Mindenütt a lovakhoz kötôdô tárgyak, eszközök. Díszes lószerszámok, vastag kötelek, hámok, nyergek, régi kocsik ráfos fakerekei, régi, elhasznált patkók egész gyûjteménye. Malaky Mihály ma sem tudja pontosan, hogyan lett rajongója a négylábúaknak, mert hogy az, ez vitathatatlan. Talán az újpesti piac kocsiforgalma nyûgözte le, s emiatt választotta a korai keléssel járó, könnyûnek semmiképp sem mondható hivatást. Tanulni sohasem szeretett. Legszívesebben mindig a lovak körül sürgölôdött. Leventeként járta meg a háborút. 1944-ben három társával együtt gyalog szökött haza Bécsbôl. Néhány éven belül már elsô kocsijának a bakján ülhetett. A lovakhoz akkor még nem értett ugyan, de állítja, elég szeretni az állatot, a többi jön magától. 35 BUDAPEST 2007 március A MESTERSÉG DICSÉRETE Egy fuvaros Palotáról Rokob Tibor A generációkon át öröklôdô családnevek legtöbbször Budapest egy-egy városrészéhez kötôdnek, s hogy éppen melyikhez, azt a leggyakrabban a szülôi ház határozza meg. A különös hangzású – nemzetségük eredete szerint görög – Malaky névvel kapcsolatban ez a tézis meginogni látszik. Malaky Mihály fénykorában A fogat hazafelé tart
