Budapest, 2007. (30. évfolyam)
1. szám január - Buza Péter: Tarján Vili utolsó nagy dobása
10 BUDAPEST 2007 január A magyar vendéglátás és újságírás nagyszabású figurája (a megjelölés és jelzôje is gondosan válogatva) utolsó, de soha meg nem jelent könyvének kézirata most kerül elô másodszor. Tarján Vilmos ról mindenki hallott és tud valamit, aki a két háború közötti pesti éjszakai (és társas) élet kultúrhistóriai vonulatát valaha is tanulmányozta, vagy akár csak érdeklôdésével tüntette ki. Legendás férfiú. Ott van mindenhol, ahol történik valami, s ahol ott van, ott mindig történik valami. Se szeri, se száma a nevéhez fûzôdô legendáknak, sztoriknak, anekdotáknak, és az elismerést sem tagadja meg egészen tôle az utókor: az oknyomozó újságírásban – fôleg Az Est munkatársaként – leltározható teljesítménye olyannyira imponáló, hogy életmûvének ezt a vonulatát szinte minden újságíróképzéssel foglalkozó egyetemen-fôiskolán tanítják a szakma professzorai. A bedeszkázott riporter címû, könyvnek tervezett írását közvetlenül azután vetette papírra, írta gépbe, hogy sok szerencsés túlélô kortársával együtt kiszabadult a pokol tornácának képeit és állapotát mutató pesti gettóból. Egy újsághír 1945 májusában fel is hívja a közönség figyelmét: a kivételesen érdekes, naplószerûen felépített munka, mely a német megszállás dátumától – 1944. március 19. – a felszabadulás évének áprilisáig tartalmazza Tarján feljegyzéseit mindennapos tapasztalatairól az alaposan megváltozott világban, két hét múlva megjelenik. Nem így történt. Tarján Vilmos 1947. november elsején meghalt, s a kézirat egészen az 1970-es évek második feléig lappangott amikor is Palásti László hoz – aki a munkát ismerte, és megírta, hogy elveszett –, bevitte a szerzô nevelt fia, Tarján György . Meg is jelent belôle akkor, 1977-ben szûk két hasábnyi szemelvény az Új Élet hasábjain, Palásti bevezetôjével. De a mû persze ennél jóval gazdagabb terjedelmû és tartalmú. Mintegy három szerzôi ívnyi szöveg egy kegyetlen év Pestjének életérôl s annak szereplôirôl. Ezt is tudjuk, immár betûre pontosan, azóta, hogy másodszor is elôkerült. Saly Noémi Tarján György leányától, Verától tudta meg, hogy a kézirat megvan, s elô is vehetô a családi archívumból. Elôvehetô, megmutatható, abból újra közölhetôk részletek. Sôt, az egész mû is. A Nagy Budapest Törzsasztal erre készül most. Arra tudniillik, hogy a bábáskodása mellett újjászületett BUDAPEST elsô megjelenésének, 2004. március 15-ének mindenkori évfordulóján egy-egy unikális kötetet ad ki, várostörténeti kuriózumot, a 2007. március 15-én induló BUDAPEST Könyvek sorozat részeként. Az elsô A bedeszkázott riporter teljes, jegyzetelt szövegét foglalja magában, Buza Péter bevezetô tanulmányával, amelyben a szerzô megkísérli – adósa ezzel Vilinek az utókor – megírni és értékelni a New-York legendás kávésának és Az Est prepotens reporterének élettörténetét. Az alábbiakban a bevezetôt és a gettó felszabadulása elôtti két hét egy-egy napjának bejegyzéseit adjuk közre A bedeszkázott riporter kéziratából. Tarján Vili utolsó nagy dobása Buza Péter Arcképe rendôrségi igazolványában (1945)
