Budapest, 2007. (30. évfolyam)
1. szám január - Várnai Vera: Zádor, a pusztulás képeinek mestere
9 BUDAPEST 2007 január val vádoljak. Vádoljam azokat, akik esztelen politikájukkal ide juttatták az országot és megbocsáthatatlan rövidlátásukkal ezt tették ezzel a várossal.” Az itt látható három festmény is ebben az idôben készült. Az egyik alkotás a Várban a Szentháromság teret, a másik a Lánchíd roncsait, a harmadik a Deák téren akkor már romokban álló és már soha újjá nem épített, a Két törökhöz cégérezett házat ábrázolja. Írásának befejezô részében Zádor István így magyarázza a választott tematikát: „Azért készültek ezek a rajzok, hogy a látók lássanak és a még érzôk borzadjanak! És majd késôbb, ha a romokat eltakarították, a házakat helyreállították, újakat építettek és egy új, szebb modernebb és virulóbb város épült a romok helyén, mutassák ezek a rajzok, hogy amikor már nem volt kétséges a háború kimenetele, a hatalom bitorlói és azok német barátai mégis a háború prédájának dobták oda Budapestet. Ezt ne felejtsük el. Szeretném hinni, hogy rajzaimmal ki tudtam fejezni azt, ami szándékomban volt: elkeseredésemnek hangot adni a magam nyelvén, mûvészetem kifejezési eszközeivel – tollal és ecsettel – és sikerült elérnem azt a hatást, amelyet velük elérni akartam. Mert...vádolok, vádolok!” A háború befejeztével munkakedvét visszanyerô mûvész nem csak a pusztulást ábrázolta, de az újjáépítés folyamatát is. Szinte megszállottan dolgozott, járta az országot. Minden érdekelte: az új lakótelepek, a helyreállított üzemek mûködése, a különféle társadalmi események, még sportversenyekre is ellátogatott. Rajzolta a budapesti hidak újjászületését, a Margit-híd, és a Lánchíd munkálatairól külön albumot készített. Munkáját, életmûvét 1951-ben Kossuthdíjjal ismerték el. ●
