Budapest, 2006. (29. évfolyam)

9. szám szeptember - Rokob Tibor: Talpalatnyi ház - Egy trafikos, akit mindenki ismer

386 BUDAPEST Talpalatnyi ház Egy trafikos, akit mindenki ismer SZÖVEG: Rokob Tibor FOTÓ: Sebestyén László Az Újpest felől Rákospalotára érkező 12-es villamos Kossulb utcai végállo­másánál olyan látnivalók fogadják az ér­kezőt, mint az Oregfalu képét megha­tározó tűtornyú református templom vagy az 1911-ben ideköltöző Babits Mihály ma is álló első fővárosi otthona. Az épü­letekkel ellentétben a környék közleke­dése alaposan megváltozott. A század első felében az itt kezdődő Fő útnak még teljes hosszán járt a villamos. Egyvágá­nyú járatról lévén szó, a kocsik a Kos­suth utcán jobbra fordulva két keskeny kis utcán kanyarodtak vissza Újpest fe­lé. A később Horthy, majd Dózsa György nevét is viselő széles úton ma is jól lát­hatóak a használaton kívüli pálya poros vágányai. Az eredeti nevél csupán 1991-ben visszakapó Fő út mai járművei már egészen más irányból érkeznek, és mind­össze néhány száz métert kell megtenn­iük ahhoz, hogy végállomásukra gördül­jenek. Itt ma már szó sincs fordulásról. A frissen festett épület előtt fekvő két sín­pár felváltva fogadja a beérkező kocsi­kat. A Kossuth utca felé futó régi vágányt csupán a forgalomból kivont járművek műszaki pihenőjeként használják. A nyi­tott ajtókkal álló villamosok melletti járdán többnyire mégis nagy a forgalom. De ennek már nem sok köze van a köz­lekedéshez. Annál inkább ahhoz, hogy itt található a környék minden bizonnyal legismertebb boltja. Az apró, mindössze három négyzetméteres, ..TRAFIK" fel­iratú. sötétkék pavilon nem csak a vég­állomás járatainak jelentős forgalma mi­att ilyen népszerű. Legalább ennyire fontos a törzsközönségét szinte név sze­rint ismerő tulajdonos személye. A köz­kedvelt bódéban már kilenc éve Hagymásiné Steszkó Ildikó szolgálja ki a vevőket. Ildikónak nagyon sokat jelent, hogy az évek alatt sikerüli elnyernie az em­berek bizalmát. — Kötődöm a vevőimhez, és úgy érzem ők is tisztelnek, megbe­csülnek. Szeretem a kiskereskedelemben rejlő emberi kapcsolatokat, és szeretek is élni ezekkel. Rákospalota családi éle­téről talán már egy könyvet is tudnék ír­ni! — mondja. A közvetlen szomszédok­kal is nagyon jó a kapcsolata. Nemcsak főznek rá, kávét hoznak neki, de ottho­nuk is nyitva áll előtte. A külsejében meglepően szépen gondozott, formás pa­vilonon is meglátszik a közelben élők munkája. A tetőzet beázásakor például egy szomszéd tetőfedő sietett a segítsé­gére. Egyetlen hétvége alatt elvégezte a munkát, sőt még apró ereszcsatornát is készített a trafiknak. — Palotának ezen a részén igazi közösséget alkotnak az em­berek — leszi hozzá a tulajdonos. A betonlapokra állított és gondosan berácsozott bódé mellett egy hasonló szí­nű vitrines fémpult is áll. Mindezl hul­lámpala védi az esőtől. Néhány éve még nem Ildikóé volt az egyetlen pavilon a közelben, de a végállomás épülete mel­letti jegyárusítót és újságost ma már se­hol sem találni, csupán fűvel benőtt ta­lapzatuk őrzi emléküket. A jellegzetesen alacsony építésű pa­lotai házak között álló, az aszfalt nélküli Attila utcát lezáró apró házikó múltjáról nem sokat tudni. A helyi buszvezetők már csaknem mindannyian kizárólag trafikként ismerik. Am az évek során több festést is megélt pavilon kicsiny ajtaján olvasható gyári szám, valamint a belső tér sajátos fogasai és fogantyúi ar­ról árulkodnak, hogy talán éppen a BKV építette. Nem kizárt, hogy menet irányító helyiségnek használták a múltban. Tu­lajdonosától azonban ez a szakma sem áll távol. Ildikó Kispesten született. Közgaz­dásznak készüli, de szülei betegsége mi­att gyorsan munkába kellett állnia. így került a metróhoz, ahol a ranglétrát vé­gigjárva több mint húsz évet töltött el. A kilencvenes évek elején már a Nyugati pályaudvar diszpécsereként dolgozott. Ekkor egy év alatt több tragédia is érte. Elvált, elvesztette édesapját, és leégeti az első kerületi lakása. A semmiből kellett újraépítenie az életét. Először újságot kezdett árulni a Mexikói úton. Akkori első standja áll a mai trafik mellett. Ké­sőbb ugyanide fedett pavilont csinálta­tott. ahol az olvasnivalók mellett már trafikárut is kínált. A földalatti állomás felújítása mialt azonban a főváros öt év

Next

/
Oldalképek
Tartalom