Budapest, 2006. (29. évfolyam)
9. szám szeptember - Rokob Tibor: Talpalatnyi ház - Egy trafikos, akit mindenki ismer
33 BUDAPEST után felbontotta a szerződését. Az építmény ekkor a BKV Kőér utcai járműtelepére került. A földalatti indulási oldalának lejáratánál ma is látni a hajdani bódé talapzatának nyomait. Ildikó 1997-ben egy apróhirdetésnek köszönhetően talált rá mai üzletére. A bérleti jogot egy vállalkozótól vette meg. Abban az időben még a metrónál volt, így egy alkalmazottal nyitotta meg a trafikot, de már hat éve egyedül viszi. Az első év rögtön betöréssel indult, ekkor került a bódé minden oldalára vasrács. A pavilon szűkössége ellenére meglepően nagy benne az árubőség. A legfontosabb portéka természetesen a dohányáru. A legmárkásabb cigarettáktól a harminc forintos cigarettapapírig mindenhez hozzá lehet itt jutni. Raktárra nincs szükség, hiszen hetente többször is érkezik áru. Amíg a tél az édességek, cukorkák ideje, addig nyáron az üdítő a sláger. A hűtőláda most is tele itallal. A járatok hajnali indulásától nyitva tartó [ralikból természetesen nem hiányzik a vonaljegy sem, hiszen végállomásról lévén szó, itt is keresik az emberek. A parányi ablak mögötti pulton az öngyújtók, a rágógumik és az apró ajándéktárgyak között épp hogy jut hely a pénztárgépnek. Ildikó elárulja, hogy korábbi számviteli tanulmányai sokat segítenek munkájában. — Egy-egy szállításkor elég, ha rápillantok a számlára, máris tudom, hogy bruttó, vagy nettó összegről van-e szó! — mondja mosolyogva. A trafik különleges, egyedi kellékei elsősorban a pavilonon kívül találhatóak. Ilyen a vevők elé kihelyezett pénzvisszaadó tálka, melynek magasságát saját kezűleg alakította ki. Vagy az a hatalmas visszapillantó tükör, ami a külső pult melletti rúdon díszeleg. Ildikó elmondása szerint nélküle alig látna valamit a templom felől érkező forgalomból. Esténként mindig gondosan el is zárja. Am a legkedvesebb tárgya odabent, a kopott linóleum közepén áll. A nap, mint nap használt, rozoga hokedlit még az édesapja készítette. Ildikóban éveken ál fel sem merült, hogy bérlőként maga a pavilon nem is az ő tulajdona. Ot évvel ezelőtt azonban tisztázódtak a tulajdoni viszonyok, és az önkormányzat egy forintos, eszmei értéken felajánlotta neki az iizlel megvételét. így vállalkozásának költsége a havi 11.730 Ft-os területfoglalási díj mellé 2.040 El-os építményadóval is gyarapodott. A hetvenhárom éves édesanyjának is gondját viselő asszony előbb Újpesten bérelt lakást, majd öt éve ideköltözött a közeli Csobogós utcai lakótelepre. Ildikó szavai szerint a nap huszonnégy órájából negyvennyolcat dolgozik. Ugy látja, évről évre nehezebb fenntartani egy ilyen kicsi vállalkozást. — Néha nagyon fáradt vagyok, de a jelenlét kötelez. Heggel, ha még nem vagyok ilt, sokan megvárnak. Azt mondják. ha velem indul a napjuk, akkor az biztosan jó lesz! - mondja. A környékbeliekkel tartott szoros kapcsolat egyik kedves példája a közelben lakó állandó vevő, Miklós úr szerepe. A férfi csaknem minden reggel a tulajdonossal egy időben érkezik a trafikhoz. Miután az ablak előtti vaslemez megemeléséhez és ki támasztásához erős férfikézre van szükség, Ildikó évek óta minden alkalommal őt kéri meg e feladatra. - Nélkülem talán ki sem nyitna a bolt! — szokta mondogatni tréfásan. De jelentkező akkor is akad. ha ő éppen nincs a közelben. Az emberek többsége vásárlás nélkül is meg-megáll Ildikó boltjánál. Elmesélik neki gondjaikat, megosztják vele titkaikat, kikérik véleményét. Büszkén mondogatják, hogy itt nála még mindig olcsóbb néhány áru, mint a szomszédos ABC-ben. Ildikó pedig továbbra is a saját útját járva, a maga ura lehet. És szavai szerint ez inspirálja leginkább. Mindez akkor is így van, ha gyakran úgy érzi, az üzleten kíviil semmire se marad ideje. De egy ilyen parányi trafikot csak így érdemes működtetni. , f " TRAFIK y»ü«ott
