Budapest, 2006. (29. évfolyam)

4. szám április - Marafkó László: Szindbád visszatér

A szellem helye Szindbád visszatér Krúdy Gyulát MEGIDÉZI Marafkó László FOTÓ: Sebestyén László Egyenesen a légikikötőből érkezett. No, nem a gépektől dübörgő gigászi betonteknőből, hanem fentről, a határtalan égből, mondhatni követi küldetéssel. Inkognitóban? Döntse el az, aki netán felismeri a esuklya alatt a vándort — gondolta a jövevény. Követségben, merthogy egyszer, hajdanán, a múlt század két világégés közti szünetében ez a mondat kerekedett ki útjára bocsátója tollából: ..l)e jó volna ötven év múlva élni..." Nemhogy ötven, sokkal több eltelt azóta. Szemlélődni jötl hát Szindbád, a hajós, terek és idők barangolója, ki úgy vélte, legjobb lesz rögvest oda csöppenni. ahova egyszer ama sorok papírra vetője tizennyolc évesen vetődött, váratlan vendégként egy megmámorosodott ország fővárosába, mely úgy próbálgatta izmait, mint mutatványos legény a Városligetben. Az, kit megbízóként emlegethetünk. akkor, ifjan, egyenest apai ellenvetések útravalőjával jött, hogy meghódítsa a millenniumi ünnepségektől még bódult fővárost, nem a pénzééi!. hanem a redakciókban megszerezhető hírnévért, nem tudván, hogy a dicsőség ezüst babérkoszorúján az első borongós napon megjelenik az a finom szürke hártya, mely aztán végképp beborítja a ragyogást. No de mikor legyen az ember fiatal, ha nem ifjan, ami bölcsességnek mulatságos, mulatságnak viszont ingyen van. Leghívebben valakiről a saját szavai árulkodnak, hát lássuk csak. „A józsefvárosi napokban — akácfás utcákon, a hosszú Üllői úton csavarogva, a Gyöngytyúk utcai házban, a Vadász- és Versenylap feletti emeleten lakozván -az irodalmi siker oly váratlansággal robbantotta fel életem rendjét, mintha egy petárdát hajítottak volna be többnyire nyitott ablakomon, ahonnan elbúsult, éhes diákként a holdvilágnál a Józsefváros éjjeli életét is nézegettem. A Budapesti Hírlap egy őszi napon két tárcacikkel közölt. Az egyiket írta 1a>ugyel Laura, és a tárcarovatban, az első oldalon már a második hasábban véget ért. Ugyanott kezdődött egy másik tárcacikk. A Tárcacikkel mutatványul közölte Rákosi Jenő lapja egy kötetből, amely körülmény - a mutatványközlés —" meglehetősen szokatlan szerkesztői cselekedet volt abban az időben. A kötet címe volt: Üres a fészek és egyéb elbeszélések. írója Krúdy Gyula. A könyvecskéről tíz meleg és biztató sor jeleni meg ugyanakkor a Budapesti llírlap irodalomrovatában. (... ) .(.. ) az első órákban nem is gondolhattam meg annak a csodának a következményeit. amely csoda velem történt. Egykedvűen, józsefvárosi tartózkodásom alatt ellomposodott léptekkel, nadrágzsebbe dugott kézzel, homlokomba húzott kalappal, szinte kelletlenül mendegéltem a Gyöngytyúk utcai ablakok alatt. A 13-as számú ház kapualjában, ahol a Vadász és Versenylap szerkesztősége és fogadóirodája volt, ezen az őszi estén elnézegettem a gázláng alatt vitatkozó, tippelő, handabandázó vagy titokzatosan suttogó, szemhunyorító alakokat, akik a verseny újságot forgatták, és egymást bolondították (... ) Felmásztam az emeleten levő hónapos szobámba, és a rossz szagú vénasszonynak, aki a piszkos függöny mögül ilyenkor mindig előbújt: pénzt adtam, és gazdagságomban nem f igyeltem kancsi leánya gúnyos villogására, aki szegény, elhanyagolt leányok módjára ilyenformán akarta magára felhívni a figyelmét a hónapos szoba mindenkori fiatalember lakójának. (... ) Ugyan kinek mondhattam volna el BUDAPEST 31