Budapest, 2006. (29. évfolyam)

2. szám február - Szöllősi Ferenc: Mészárosok mentek, jöttek

BUDAPEST 37 kincstartója. Attól kezdve bizonyára nem szorult a céh kölcsönére. Más kérdés, hogy az udvarnak mire futotta. Meg­esell. hogy a sörfőzők például nem hi­teleztek egv hordó italt a királynak, aki­nek egyébként egyszer a pápai nuncius - maga írja, lelke rajta - adott egy fo­rintot sarura, de az azt másra költötte. Mihály mester dénárjai A bejegyzések 1526 nyarán megsza­kadnak. Kérdés: miért? Válasz: nem le­het tudni. Ha néhány héttel később tör­ténnék. akkor értenénk. Ugyanis az au­gusztus 29-én bekövetkezett mohácsi csatavesztés hírét másnap a királyné egy német szolgája hozta Budára. A magya­rok arra figyeltek fel. hogy a németek lá­dikákkal igyekeznek kifelé a kapukon Logod felé vagy a dunai hajókhoz. Ér­tékeiket menekítették. Ha magyar kér­dezte, nem árulták el, mit tesznek és mi­ért: léitek kirablásuktól, ami aztán a rossz hír elterjedése után meg is történt. A Habsburg-lány Mária királyné is útra kelt nyugat felé. német udvaroncaival együtt. IIa eddig elérne időben a feljegyzé­sek sora, világos lenne a megszakadás magyarázata: szaladtak a mészárosok is. De nem ér el eddig. Miért? (A királynő és udvaroncai, valamint a módos német polgárok vagyonát menekítő hajók egyébként Esztergomig jutottak békével, ahol az ottani várnagy állította meg és fosztotta ki őket.) A török had szeptember 11-én érke­zik meg, és egyetlen puskalövés nélkül átveszi a várat az ottmaradt néhány katonától. Három nap múlva felgyújtják, hogy emlékeztessen a szultán ittjártára, aki újabb néhány nap után távozik is. Szapolyai János november l-jén vonul be a kiégeti várba. Még királyjelöltként: csak november II-én koronázzák I. Jánossá Székesfehérvárott, majd Po­zsonyban december 16-án Habsburg Ferdinánd fejére is korona kerül — így lett hamar két királyunk a vízbe fulladt egy helyett. Kezdődött a csatározás. Ket­tejük budai esete: Ferdinánd 1527. augusztus 18-án ér Óbudáig seregével. Szapolyai elmenekül, de előbb átadja a vár kulcsait Szabó János bírónak, hogy az illő hódolattal, annak átnyújtásával tudja fogadni Ferdinándot. Ez két nap múlva megtörténik. (A Szent Koronát őr­zője hozza el Szapolyaitól Ferdinánd­nak, akit így ezzel is megkoronáz ugyan­az a püspök, ugyanott, mint egy éve Já­nost.) Ekkor újra kerülnek leijegyzések a céhkönyvbe. Hol volt addig? Elvitték a német mesterek Budáról, majd vissza­hozták? Vagy valamelyikük (netán egy magyar tagtársuk) itt őrizgette? A folyamatos bejegyzések 1529-ig tartanak. Az utolsó: „Mihály mester, öt­vös 8 forintot és 61 dénárt fizetett be Jan­kó mester útján a ládába." Szapolyai, már török sereggel a háta mögött, ekkor tér vissza. A vár védel­mére szerződtetett német zsoldosok csupán néhány napig álltak ellent az ost­romnak, majd szabad elvonulás ígé­retére letették a fegyvert, a kitartó vár­kapitányt, Nádasdy Tamást átadták a tö­röknek (ő aztán megszökött, Szapo­lyaihoz állt). A szabad elvonulásból semmi nem lett, a janicsárok a vár tö­vében lemészárolták a zsoldosokat — és a velük tartó budai polgárokat. Lehettek közöttük mészárosok, de aki a céhköny­vet őrizte, az nem. Hová vitte útja? A Felvidékre, nyugatra? Az addigitól eltérő papíroson néhány hiányos bejegyzés. Talán 1537-ből: „üstálló legényeknek adandó ajándék". Es az 1538-as: „ Továbbá Habijer Marton mesternek is kölcsön adatott a ládából 4 forint." Sok-sok üres lap Budán János a király, majd az 1540-ben, a halála előtt három nappal szü­letett fia, a csecsemő János Zsigmond. Ferdinánd hadai többször feldúlták a vár környékét, de ostrommal hiába pró­bálkoztak. Aztán a török 1541-ben csellel el­foglalta (hogy jobban fájjon, a mohácsi csatavesztés augusztus 29-i napjára idő­zítve bevonulását), és másfél évszázadig nem lehetett kiverni onnan. A végre sikeres 1686-os ostrom so­rán sivár romhalmazzá vált Buda. II Li­pót király Magyarországot meghódított területnek, az ideköltöző telepeseket gyarmatosítóknak nyilvánította. A vár­falak közé kizárólag német ajkú. katoli­kus vallásúak költözhettek be (a kül­városokba már mások is). Csak 1703-ban sikertilt elérni, hogy mind Buda, mind a túlparti Pest visszakapja szabad királyi városi címét. Az osztrákok 1714-ben a híresen szép középkori palota romjainak anyagából kezdték újraépíteni az erődítmény falait. A céhkönyvbe ennyi év után megint bejegyzés kerül. Fordításban, Bevil­aqua Borsody Béla archaizáló magyar nyelvű szövegével: „1695-ik Esztendő­ben egybe gyülekezve lévén az itteni Bö­csületes Mészárszék kézművessége, át­vette és elhelyezte a ládában ama régi Királyi Privilégyiomos leveleket, melye­ket Méhes Jákob Mester Úr. pesti Céh­mester úr, és Schneider Gergely budai Társmesterünk Urunk, itteni budai Mes­ter és a Vízi Városban átadtak Greff Kris­tof Mesternek és az egész Kézmíves­sé gnek. " Iis vége. Bár a fent idézeti passzus után még sok-sok üres lap következik. A már akkor, a I 7. század végén is vén könyv fellelése, elővétele bizonyára jól jött ahhoz, hogy a céh bizonyítsa foly­tonosságát, megszerezze a rangot, va­gyont jelentő régi jogokat. (Hogy is mondta a csúfoló: ..Mészáros, keze-lába mind szaros, az erszénye aranyos!") Hanem az utolsó talány: miért nem folytatták? Miért őrizték meg a régit? És hol van az új? Mert a céh s a mészárosok tisztes ipara még évszázadokon ál élt tovább a folyton változó Budán. Még a kilenc­százharmincas években is együtt vonul­tak fel a mesterek és a székálló legények — bizonyság rá az írásunk kísérő képe­ként közreadott, a Szenl Imre ünnepsé­gekről készült riportfotó -, azaz maga a szakma jócskán hosszan továbblapo­zott a sáfárkönyvön lúli időkbe... Budapest Főváros Levéltárában érdekes hírrel örvendez­tetett meg Kis Péter kutató: a Nemzeti Kulturális Alap­program pályázatán elnyerték a budai német mészároscéh könyvének hasonmás kiadásához szükséges összeget. Több intézmény munkatársaival megosztva a feladatokat, tavaszra remélhetőleg megjelenhet a kötet. Helyet kap benne például kézirat-történeti elemzés, a kihúzások, javítások következtében nehezen olvasható szöveg átírt változata, a céhvei kapcsolatos több oklevél, a csak a céhkönyvből ismert utcák helyének azonosítása, a sajátos német kife­jezéseket ismertető szójegyzet és a több nyelven írt doku­mentumok magyar nyelvű bő tartalmi kivonata.

Next

/
Oldalképek
Tartalom