Budapest, 2006. (29. évfolyam)

2. szám február - Kirschner Péter: A város kultúrájáért

7.U BUDAPEST Civiliáda A város kultúrájáért SZÖVEG: Kirschner Péter fotó : Sebestyén László A MAGYAR KULTÚRA NAPJÁN hagyomány hogy dr. Schiffer János, Budapest főpolgármester-helyettese átadja a Pro Cultura Urbis Közalapítvány díjait, azoknak, akik munkásságukkal sikerrel alakították Budapest kulturális arculatát. A díjazottak önvallomása vallomás a városról is, a vízióról, amivel nap nap után munkához kezdenek. Bálint Gábor, a MU Színház Egyesület igazgatója A MU a prehisztorikus korok eltűnt szigete, ahol az emberek a természettel és egymással a legnagyobb harmóniában éltek. Ami a legfontosabb, meg akarták fejteni az egyetemes titkot, a munkához határtalan vággyal fogtak hozzá. Az Allanlisz mára már legenda. De fontos, hogy higgyünk benne. A Lágymányosi Közösségi Házban alakult meg 1992-ben a MU Színház. Azok a autonóm, szabad gondolkodású művészek hozták létre, akik úgy gondolták, hogy kell egy új szellemiséget kínáló alternatív hely. Tudatosan építkeztünk a koncepció jegyében: adjunk otthont a kortárs magyar táncművészek mindegyikének. Olyan inkubátorházat kínáljunk, amely befogadja és inspirálja a kísérletező, újító alkotókat. Ehhez persze nem elég a tető. a technikai háttér, a próbaterem. Kellett hozzá az, hogy egyesületünk szeretetlel és odaadással legyen a későbbi önállóságra felkészítő otthon. Hogy miből? Folyamatosan pályázunk kultusztárcánál, a különböző alapoknál. Nagyon sokan dolgozunk önkéntesként. A villanyszámlát azonban fizetnünk kell, és próbálunk minél több segítséget adni a nálunk bemutatkozó csoportoknak, alkotóknak, elsősorban a promócióban, az előadásokhoz megfelelő technikai háttér és alkotó légkör biztosításában. Az eredményesség feliéiele az elegendő próbaidő, hogy elkészüljenek a díszletek, jelmezek, hogy csak kiérlelt előadásokat mutassanak be. Bizonytalanságunk állandó, ahogy mi is, minden produkció a pályázatok sikerességétől függ. A közönség visszaigazolja törekvéseinket, a fizető nézők száma évadonként közelii a tízezerhez. Kortárs táncművészetről lévén szó inspirálóan magas ez a szám. A verbális színház és a kortárs zene is jelentős helyet foglal el programjainkban. Mi rendeztük a Nagy Fül Fesztivált. Megállapodásunk van a Képzőművészeti Egyetemmel, amelynek hallgatói a „tanszékházban" számtalan kísérlethez kapnak lehetőséget. Szellemi élményt nyújtunk egy jelentős, a kortárs művészetek iránt érdeklődő körnek, közönségünk, a fiatalok meghatározó szereplői lehetnek majd Budapest jövőképe, szellemisége formálásának. Lugosi Lugo László: A város a munkám tárgya, de még élvezem Itt lakom, itt élek, ez a legfontosabb kötődés. A munkám tárgya lett a város. Szenvedélyesen keresem, amit még meg lehet csinálni és amire kiadót is találok. Most a Vince Kiadóval készítünk egy templomokat bemutató könyvet. Egy másik könyvhöz éppen a fürdőket fotografálom, de már az iskolákról gondolkodom, azokat ezeknél is izgalmasabbnak találom. A fotogén épületek helyett a „szellemet" kellene megörökítenem, azt, ami a falakból árad. Minden munkában azt kerestem, hogy a történelem miként van jelen Budapesten az épületekben, tereken, a város életében az emberek viselkedésében. Ezért használok archív képeket is. Be kell azonban vallanom, ha nem kell dolgoznom Budapesttel, szívesebben járkálok, nézelődök más városokban. Ennek nem tudom az okál. Mindig azt várom, mikor kel igazi életre ez a miénk. Vannak már helyek, városrészek, amelyek pezsegnek, fonnak, de még nem érnek össze. A legtöbb ember nem érzékeli a változásokat, nem érzi, hogy elléphetetlenül tartozik valamihez, amit BUDAPESTNEK nevezünk. Kritikus vagyok és türelmetlen saját városommal szemben. Élveztem, amikor dolgoztam, és nem vártam érte semmilyen elismerést. Ez az első díjam. Lehet, hogy most felfedeznek? Pro Cultura Urbis