Budapest, 2006. (29. évfolyam)

2. szám február - Marafkó László: A szellem helye - Távol az ifjúságtól

BUDAPEST 14 Ütőképes tradíció SOK SZAZ KILONYI HANGSZER és tíz kisportolt zenész feltétlenül szükséges egy taikokoncerthez. Az eredetileg japán dob jelentésű „taiko" szó ma már a csoportos dobstílust is jelöli, amely az elmúlt ötven évben alakult ki és vált különösen népszerűvé a távol-keleti szigetországban. Most, hogy a Yamato társulat Budapesten koncertezik, még mindig marad Japánban vagy ötezer együttes. Szablyár Eszter Amikor véget ért a második világháború, és Ogucsi Daihacsi hazatért a kínai hadifogságból, régi iratok között kutatva rátalált egy, a hagyományos japán ütőhangszerekről szóló írásra és a Suwa főszentély őszi fesztiválját kísérő dobpartitúrára. És miközben barátaival amatőr jazz-zenekart alapított, elhatározta, leléleszti a tradicionális műfajt. Daihacsi 1951-ben létrehozta az azóta etalonná váll és ma is koncertező Osuwa Daiko társulatot, melynek tagjai kizárólag tradicionális japán dobokat (kiegészítésként egyéb ütőhangszereket) használtak. A nagy létszámú dobzenekar megalapításával egészen új hangzás született. Daihacsi hatására a hosszú évszázadokon keresztül vallási szertartások, ünnepek, fesztiválok fanatizáló ritmusául, udvari muzsikusok, a népzene és a színházi előadások kíséretéül szolgáló zene önálló életre kell. A taikozenélés pedig nemsokára mozgalommá vált: a lelkes amatőröknek a társasági élet apropója lett, a közösségekbe verbuválódó, képzett zenészek számára pedig életforma. Japán Aszuka nevű falujában így élnek együtt, szoros közösségben, a tíz évvel ezelőtt alakult Yamato társulat tagjai is. — Egyiilt fogyasztjuk el a reggelit, utána együtt edzünk és gyakorolunk, együtt ebédelünk, utána újra gyakorolunk, amíg el nem jön a közös vacsora ideje — meséli vezetőjük, Takeru Macusita. A felkészülés tehát legalább annyi erőnléti tréninget igényel, mint hangszeres gyakorlást. A dobok megszólaltatása ugyanis komoly fizikai állóképességet követel. A társulat tulajdonában lévő legnagyobb „példány" jelenleg két méter átmérőjű és ötszáz kilogramm súlyú (az ára hétszázezer euró). Törzse háromszáz éves cédrusból készült, szárított marhabőr „ütőfelülettel". Persze vannak kisebb darabok is, sőt, egészen finom hangszereken, apró cintányérokon, bambuszfurulyán, háromhúros bendzsón és citerán is játszanak; a robusztus taikók megszólaltatása kortól és nemtől függetlenül, kötelező „gyakorlat". Nőknek, férfiaknak egyaránt, hiszen a múlt század végére kihalt az a hagyomány, amely nem engedte nő kezébe adni a dobverőt. A hatalmas hangszereken nem csak játszani nehéz, szállítani sem egyszerű