Budapest, 2006. (29. évfolyam)

12. szám december - Kálmán Attila: Víztornyok, hidegzuhannyal

30 BUDAPEST Víztornyok, hidegzuhannyal szüvEG: Kálmán Attila FOTÓ: Sebestyén László BUDAPESTET AKÁR a víztornyok városának is nevezhetnénk, e különleges megjelenésű építményeknek szinte egész erdeje nőtt ki a földből a fővárosi vezetékes vízellátás bő száz esztendeje során. Most, a 21. század küszöbén, egy sor szinte páratlan műszaki megoldást megtestesítve, már születőben van a „vízfelhőkarcolók" legújabb testvére a Tétényifennsíkon. Jó néhány év késlekedése után jó esély van arra, hogy belátható időn belül megépüljön Budapest legújabb .víztornya a Nagytétényi fennsíkon. Az e létesítményekben amúgy is bővelkedő fővárosban a vezetékes vízellátás több mint száz éve során jónéhány épült belőlük, melyek közül sokat nem söpört el a történelem vagy a folytonos urbanizációs átalakulás. Sok közülük még ma is aktív szerepet játszik a szolgáltatás rendszerében. S hogy mire is valók tulajdonképpen a minden korban nagy építészeti kihívásnak, slalikai szempontból izgalmas mérnöki vállalkozásnak számító víztornyok? Nos. mivel a víz „termelése" és fogyasztása időben általában nem esik egybe, azt tárolni kell. Erre a célra épülnek a medencék, illetve a víztornyok: az adott helyen jellemző domborzati viszonyoknak megfelelően. Tornyot sík vidéken (Csepel, Kispest) vagy hegyek (beépített) csúcsainál (Sváb-hegy, Budafoki fennsík) lehel és kell létesíteni. A korábbi peremvárosok és falvak egy része is rendelkezett önálló vízművekkel, víztornyokkal is, közülük Budapest egységesülése, fejlődése során sok megmaradt. Az 1950-es egyesítéskor a Fővárosi Vízművek e berendezéseket átvette, a hálózatot egységesítette, fejlesztette. Közben persze némelyik feleslegessé váll. Elbontották az idők során például a rákoscsabai víztornyot, a mátyásföldi két Corvin-tornyot, a Stefánia úti, a kőbányai és a budafoki Kereszthegyi tornyot. Most ez utóbbit fogja pótolni a Vízművek, az eredeti helyszíntől kicsit ugyan távolabb, a Tétényi-fennsíkon. A beruházás mintegy félmilliárd forintjába kertit a cégnek. Még 200l-ben hirdettek nyilvános tervpályázatot a megálmodására, majd kivitelezésére. Csakhogy az építést egy sor, előre nem várt akadály nehezítette. Sokáig úgy tűnt, az álomnak a kivitelező anyagi ellehetetlenülése és végül 2006-ban elindított felszámolása adja meg a legutolsó döfést. De a problémái sikerült orvosolni, a felszámoló és a vízművek ideiglenes megállapodása lehetővé tette, hogy az építkezés ne álljon le. Az elmúlt üt évben azonban számos más nehézség is akadt. Mivel a létesítmény — csakúgy, mint száz éve a margitszigeti torony — műszak ilag-statikailag igen bonyolult feladat elé állította a tervezőkel és a kivitelezőket, a munka csak szakaszosan, részleges — egyenként engedélyezteted — kivileli tervek alapján folyik, (olyhat. Különlegességét és egyben bonyolultságát az aszimmetrikus kehely adja, ebben a helyzetben a toronynak statikailag — egy esetleges földrengés szempontjából is — „nagyon biztos lábakon kell állnia ". A szakemberek azonban a nehézségek ellenére bíznak abban, hogy 2007 nyarára, őszére elkészül a Kamaraerdő-Budafok magaslatain épült ingatlanok biztonságos vízellátását szolgáló új létesítmény. Ez tehát a jelen, ám a múltban is akadtak mérnöki vívódások, ha olykor más jellegűek is, de folyamatos változtatásra kényszeríttve a szakembereket. A kőbányai telep területén például korábban tervbe vették a medencekapacitás bővítését. Ehhez elegendő hely álll rendelkezésre, csakhogy oil álll az 1903-ban épült, használaton kívül helyezett víztorony, ezért végül döntés született a lebontására. Az újpestit idővel átállították ipari (nem ivó-) víz tárolására, később ugyanerre a sorsra jutott a Nagytétényben felállított Chinoin torony. A múlt örökségeként, a vízellátó rendszerből kivonva, de áll még a kispesti (raktár van benne), a népligeti (a mellette levő épület lép-